Büszke nagymama
Most,
már mindent értek. Túl a hatvanadikon, van némi rálátásom az anyák napjára. Úgy
is mondhatnám, hogy különböző szakaszokra tudom osztani ennek az ünnepnek a
megélését.
Az
első szakasz nyilván az, amikor gyermek voltam, és köszöntöttük anyukánkat, ő
mindig meghatódott, mi meg nem értettük, hogy miért.
A
második szakasz, amikor még nem voltak gyerekeim, de tanítóként anyák napi
műsort adtunk és ajándékokat készítettünk.
Az anyukák és nagymamák könnyes szemmel mondtak érte köszönetet, és
igazából akkor sem nagyon értettem az okát. Ám amikor az én gyerekeim, alig
három évesen, ajándékkal, virággal a kezükben verset mondtak nekem,
összeszorult a torkom, és majd kiugrott a szívem.
Ám
a mostani szakasz, amikor nagymamaként élem meg az ünnepet, ez mindent felül
ír. Egyrészt el vagyok ájulva az unokáim szereplésétől és ajándékaitól, másrészt látom a lányom párás, büszke tekintetét, amint csemetéit szemléli és az
ajándékaikat átveszi. Óriási élmény! Aki
átélte, pontosan tudja, miről beszélek.
Hunyó ajándéka:
Lilla ajándéka:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése