Mikulás 2.

Kukucskáló Mikulás 

         Az idősebbek biztosan emlékeznek még, régebben volt egy olyan játék, hogy egy textillel bevont tölcsérben egy bot segítségével, egy bohócot lehetett ki-be húzogatni, vagy táncoltatni. Ennek a mintájára készítettem ezt a játékot. Egy Télapónak természetesen nem tölcsérből, hanem kéményből kell kibújnia – legalábbis a „szakirodalom” szerint.

Kémény: Egy elhasznált irattartó dobozt (mi papucsnak hívjuk) használtam fel. Magassága, szélessége jó volt, alját és két oldalát lerövidítettem, és egy hasábot készítettem belőle. A tetejére még két réteg vastag kartont ragasztottam, ez lett a kémény pereme. Az aljára, középre akkora lyukat vágtam, hogy a pálca vége (amit fogunk) kiférjen. A perem kivételével az egészet befestettem téglaszínűre (1 rész piros, 3 rész barna, 3 rész fehér és egy csöpp sárga), majd száradás után fekete vastag filctollal vízszintes és függőleges vonalakat rajzoltam rá.

Télapó: A bábkészítésénél említett módon, papírmaséfejet formáztam, és a kesztyűbábhoz hasonló ruhát vágtam ki maradék piros anyagból. A sapkát piros filcből készítettem. A papírmasé fej alján lyukat szoktunk hagyni, mert odadugnánk az ujjunka. Most azonban ebbe a lyukba egy ujjnyi vastag, száraz nádat ragasztottam. A kivágott ruhát összevarrtam, majd odaragasztottam, ahol a fej és a nád találkozik. A fehér részek (szakáll, bajusz, haj, prém a sapkán és kabáton) fehér pipere vattakorongból készültek.

Nem maradt más hátra, mint a kettőt összerakni. Mikulás, be a kéménybe! A pálca – mely kilóg alul – mozgatásával ki, vagy be tud bújni a Télapó, de forogni és táncolni is tud … és ha akarom, még beszél is. Ho-ho-ho-hóóóó