Palatáblától a tabletig

Iskola régen és ma. 

         Ne ijedj meg Kedves Olvasó, nem akarok kultúrtörténeti fejtegetésbe bocsátkozni, és isten őrizzen, hogy visszasírjam a múltat, csak a minap egy skanzenben láttam egy régi osztálytermet, és erről rengeteg dolog jutott eszembe. A legelső, ami feltűnt, hogy a látogató idős emberek, akik ülhettek ilyen régi padokban a háromlábú fekete tábla előtt, épp olyan szeretettel és mosollyal nézték a régi tárgyakat, mint a fiatalok vagy gyerekek, akik már csak könyvekből vagy filmekből ismerhették azokat. Érdeklődéssel nézték a régi olvasókönyvet, böngészték a tanrendet és a régi gyöngybetűkkel írt fogalmazásokat. Együtt érző mosollyal nyugtázták, hogy bezzeg régen elég volt a palatábla és egy olvasókönyv … és közben lelkesen fényképezett mindenki a telefonjával.

Elgondolkodtam: vajon mi lehetett ezeknek a régi iskoláknak a varázsa? Vajon jobbak-e a mai iskolák? És ha igen, akkor miben? Egyáltalán, mitől jó egy iskola? Mi a legfontosabb a négy fal között? De jó lenne, ha erről mások is leírnák a véleményüket!

Gárdonyi írta az Egri csillagokban, hogy „A vár ereje nem a falakban, hanem a védők lelkében van”. Valami hasonló lehet az iskolákkal is. Nem lehet véletlen, hogy sok leendő elsősök szülője nem iskolát, hanem tanítónőt választ. Nagyon fontos a technika (laptop, számítógép, tablet, intelligens telefon és tábla stb.) én is szeretem és használom, de a legfontosabb mégis az emberi kapcsolatok kialakítása, mely egymás megismerésén és elfogadásán alapszik.

Gyakran emlegetik a finn iskolákat, pozitív példaként. A PISA-felméreések szerint élen járnak, pedig a gyerekek közel nem töltenek annyi időt iskolában, mint mi nálunk.

Megjegyzem, a skanzen régi iskolájának órarendjét néztem, ahol még csak napi 3-4 órája volt a gyerekeknek.  Persze, tudom, azok más idők voltak, és nem volt annyi tanulni való ismeret. Egyébként pont ez a baj. Már rég nem ismereteket, hanem képességeket kellene tanítani.

El kéne hinnünk, hogy a tudásvágy, a világra való nyitottság, a kíváncsiság eredendően kódolva van az emberben. Ha a gyerekeink nem találkoznak olyasmivel az iskolában, ami igazán érdekelné őket, egyáltalán nem biztos, hogy velük van a baj. A világ végtelen sokszínűsége nem írható le tíz tantárggyal. Olyan tantervet kell készítenünk, amely esélyt biztosít minden gyerek számára saját egyéniségének és önbizalmának kifejlesztéséhez.

 „Persze, a tantárgyi tudás is fontos, de nem ez a lényeg.”- mondja Vekerdy.

„Porosz iskola már nincs Németországban – porosz iskola csak nálunk van, meg persze más kelet-európaiaknál. Mi a különbség a kétfajta iskola között?

Az egyik állampolgárokat nevel, a másik alattvalókat képez.”