Fáink árnyékában

A fűzfa, mint játék. 

         

Én minden fát szeretek. Hogyne szeretném őket, mikor szépek, némelyik még illatos is (ha virágzik: hárs), búvó és lakhelye a kismadaraknak, mókusoknak, gyümölcsöt, vitamint, oxigént és árnyékot adnak, no és az általuk nyújtott játékokról se feledkezzünk meg. Bújócska, "Komámasszony hol az olló?", fűzfasíp, íj, ostor, fáramászás, hadd ne soroljam tovább! 

Most a fűzfáról fogok csak írni. Gondoltatok már arra, hogy egy fűzfa, milyen jó dolog egy kertben? Szép, árnyat adó, a kert dísze lehet és lehet alatta pihenni, aludni. A pollenjétől nem kell félni, de ágait, ha virágzik, ne vigyük szobába. Amiről azonban most bővebbe akarok írni, az a hihetetlenül sok játék lehetőség. Lehet játszani alatta, körülötte, rajta, az ágaival, szinte építkezni lehet belőle.

A fűzfának köztudottan hajlékony, könnyen vágható az ága. Ha lovacskást játszunk, egy vesszőt a gyermek két hóna alatt átvezetve, két végét a kezünkben tartva, kiváló kantárként működik. Még ostort is készíthetünk hozzá. Ha „pecázni akarunk” (2-5 évesekkel), csak le kell a leveleitől tisztítani egy ágat, úgy hogy a végén maradjon egy pár, és már dobhatjuk is a „vízbe”. Egy kis mozgatással jobban ficánkol, mint az igazi. Játszhatunk dugó-futóversenyt. 

Ügyesebb, nagyobb gyerekek fonhatják, kaspót vagy kosarat készíthetnek.

Hosszúra nyúlt bevezetőm után, arról írok, hogyan szeljük át a tengereket és az óceánokat a nagy viharok és a kalózok támadásai ellenére. Nálunk, egy kb 15-17 éves fűzfa van. Elég terebélyes, ágai a földig érnek. Alatta, körülötte egy-két hatalmas terméskő, és gazdag gyep van. Ideális hely a játékra és a fantáziánk bővítésére. Készítettem vastag kartonpapírból vasmacskát és kormánykereket. A kormányt a közepén kilyukasztottam és felkötöttem a fa törzsére (egy kicsit forgatható).

Egy nádra ráerősítettem egy fél (kicsit rongyos) lepedőt. A két végére madzagot kötöttem, ennek közepére egy másik madzagot, melyet egy faágán keresztül vetettem. Így a vitorla fel- és lehúzható. A papírtörlő hengerét sosem dobom el. Most távcsőként hasznosítottuk. Elővettük a zsákunkból a „tengerész ruhákat”, aztán megkezdődött a móka, akarom mondani a tengeri élet. Még halak is úszkáltak körülöttünk, hogy legyen mit kifogni, illetve hogy legyen vacsorának való.

Ezzel az egy-két kis kellékkel, ami nem kerül semmibe, órák hosszat el lehet játszani, ott meleg sincs, csak bírja az ember energiával.