Régi szuper könyv
került hozzám.
Egy
antikváriumban bukkantam rá, fizika könyvnek titulálták, ami kicsit talán
megtévesztő, de nagyon jó dolgokat találtam benne. Pont olyat, ami nekem, azaz
az unokáknak kell. Játékos tanulás. Tele van trükkökkel, játékokkal,
kísérletekkel, és abból kiindulva, valamilyen fizikai vagy kémiai magyarázatot
ad. Az 1800-as évek végén íródott. Hogy mi ez a könyv? Azt legközelebb árulom
el. Most csak egy kis ízelítő:
Bukfencező bohóc.
Rajzolunk,
nem túl kemény papirosra kicsinyke bohócot, szétterpesztett kézzel-lábbal,
mintha bukfencet vetne. Ollóval kivágjuk a kis alakot, akinek az lesz a
feladata, hogy mesteri bukfencet vessen, még pedig úgy, hogy keze-lába
egymásután érintse az asztalt, e közben pedig saját maga körül is mindannyiszor
megforduljon. Ilyen kettős bukfencnél többet a legügyesebb bohóctól sem
kívánhatni. Nagyon egyszerű segédeszközökkel érjük ezt el: egy hurkapálcikával
és egy ollóval (csak az az olló jó, amelyiknek kerek a fogó rész belseje). A
pálcikát beleszúrjuk a bohóc hátába, dereka közepe táján és odaragasztjuk. Az
ollót pedig vízszintesen tartva, a bohócot ferdén bedugjuk az olló egyik fogó
karikájába, a hol ferde helyzeténél fogva megmarad. Most már nincs egyéb hátra,
mint hogy az ollót vízszintes síkban lassacskán körforgó mozgásba hozzuk. Az
olló gyűrűjéhez való súrlódása következtében, saját maga körül is forog s így a
bohóc kettős mozgást fog végezni, a rajzon kipontozott két kör irányában.
Megcsináltuk,
működött is, de a viszonylag gyors mozgás miatt egy fénykép sem sikerült.
Csomó
A
gyermek a következő feladatot kapja: Fogd meg a zsinór két végét, és készíts
rajta úgy egy csomót, hogy a végeket nem eresztheted el! A gyerekek először
össze-vissza kísérleteznek, de persze nem sikerül.
A
megoldás a következő: A játékos maga elé fekteti a zsinórt, keresztbe fonja a
karjait s jobb kezével megfogja a zsinór bal végét, bal kezével a zsinór jobb
végét, aztán szétbontja a karjait, el nem eresztve a zsinór végeit. S mikor
szétbontotta karjait, ott a görcs a zsinóron.
Egy
írólapot 4-5 cm-es csíkokra felvágunk. A lapot és egy ceruzát adunk a
gyermeknek azzal a felszólítással, hogy a
papírt a balkezével szorítsa oda a homlokához. Nem engedve időt a vállalkozónak
arra, hogy megfontolgassa, mit tesz, megkérjük, írja a saját nevét, a homlokán
levő szalagra. A nézők nagy mulatságára tíz vállalkozó közül kilenc sebtében
hozzá is fog és oda is írja a nevét, csakhogy fordítva, azaz jobbról balra. Ez
a mozgása a kéznek ösztönszerű, és az első pillanatban jóformán mindenki így
cselekszik. A második, vagy harmadik próbálkozás már biztosan sikerül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése