Liberális nevelés

Jól nevelt? Neveletlen?

Sokan szidják a mai gyerekeket, meg a mai nevelést, leginkább a liberális nevelést. Sokak szerint azért vannak „gyerekcsászárok” meg követelőző, szót nem fogadó, feladatot kerülő, csúnyán beszélő, agresszív gyerekek, mert liberális nevelést kaptak.

Hát nem! A nevelés mindenképpen egy pozitív dolog, neveletlen gyerek pedig azért neveletlen, mert nem kapott nevelést. Semmilyent!

Kikerestem egy-két szakirodalomból, és szó szerint idézem, amit  a nevelésről tudni kell:

Mi a nevelés? „A nevelés olyan értékátadó, értékrendszert kialakító, fejlesztő folyamat, melynek célja, hogy az egyént életfeladatai megoldására képessé tegye.”

„A nevelés az a folyamat, amelyben a pedagógus által irányított tanulói tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit, a fejlesztő hatások révén alakul a tanuló értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára az egyéni és társadalmi feladatok megoldását.”

„A nevelés eredeti értelmében az a céltudatos és tervszerű, családban, iskolában folyó tevékenység, amely arra irányul, hogy a felnövekvő nemzedéket a társadalom hasznos, építő tagjává formálja. Antropológiai tény, hogy a nevelés az emberi élet egyik alapvető, csak rá jellemző tevékenysége.”

„A nevelés a pedagógia központi fogalma, szó szerinti jelentése: valakit értékesebbé tenni, alakítani.”

Szóval a nevelés jó dolog és értékteremtő. Ha mégis látunk hisztis, csúnyán beszélő, agresszív, köpködő, lökdösődő stb. gyerekeket, az nem a neveléstől, hanem pont annak a hiányától van.

Sokan szidják a liberális nevelést? Miért is? Szerintem, mert nem tudják mi az.

A liberális nevelés az a nevelési módszer, amelyben a szülő, vagy nevelő, és a gyermek együttműködése a domináns. Senkit nem korlátoznak alapvető törekvéseiben, és egymást tiszteletben tartják. A tiszteletben tartják az anya, a család, az iskola és valamennyi felnőtt érdekeit. Vagyis a gyerek is be kell tartson olyan kereteket, melyeket az édesanyja / nevelője kér és vár el tőle. Ha ez nem kerül bele, akkor az nem liberális-demokratikus nevelés, hanem valami más. (Például diktatúra, vagy anarchia.)

Mint ismert, a gyereket nem csak az anyja neveli, hanem az egész környezete, beleértve a boltos nénit, az utcai járókelőket, a buszsofőrt és a család többi tagját is, nem beszélve a TV-ről.  Ha a gyereket felügyelet nélkül leültetik a TV elé (még akkor is, ha csak mese van), akkor  éppen ki nevel?

A család szerepe a legfontosabb. Ám ha a szülő, aki saját maga sem kapott normális szülői mintát, és nem tanulta meg azt, hogy hogy lehet, és hogy kell egy gyerekkel jól bánni, annak nem fog menni csak úgy. Szerencsére ez az egész gyereknevelés dolog tanulható. Szeretettel, odafigyeléssel, segítő szándékkal, példaadással, kommunikációval. Csakhogy, vajon a neveletlen szülő, tudatában van-e annak, hogy nála hiányosságok vannak? És vajon hajlandó-e szakirodalmat elolvasni, vagy szakember tanácsát elfogadni?

Ha egy kisiskolás megrúgja a tanító nénijét, vagy káromkodik, vagy szándékosan tönkretesz valamit, és ezért behívják a szülőt, vajon mivel védekezik? Mondjuk, azt mondja hogy: „ pedig ezerszer megmondtam neki hogy ne használjon csúnya szavakat” …aztán jól elkáromkodja magát.

Tetszik, nem tetszik, a demokratikusan nevelő szülők példájából adódik a megoldás. Ők tudják következetesen, de nem mereven, az igényeket figyelembe véve, optimálisan kommunikálva, félelmek nélkül nevelni a gyerekeiket. És a demokratikus családból kikerülő gyermek az óvodában és az iskolában, vagy akár az utcán is tud viselkedni. 

Az igazi liberális nevelés és a példaadás a valódi kulcs a gyerekek szívéhez, a helyes viselkedéshez.