Pizsi, a kis darázs
Ezt a mesét egy pályázatra írtam. Olvasd el, ha tetszik, és azt szeretnéd hogy sikerem legyen vele, lájkold a következő helyen! Csak rá kell kattintani.
Az illusztrációkat két unokám készítette.
Pizsi, a kis darázs
Az illusztrációkat két unokám készítette.
Pizsi, a kis darázs
-
Segítség!
Segítség!
-
Ki
kiabál? Honnan jön a hang? – forgolódott értetlenül Lilla.
-
Segítség!
Menten megfulladok!
-
Megyek
már. Segítenék, de kinek?
-
Itt
vagyok a fürdőmedencédben.
-
A
medencémben? Hisz az üres!
-
Hajolj
le!
-
Jaj,
egy darázs!
-
Vegyél
már ki, mindjárt meghalok!
-
Eszembe
sincs! Hogy megcsípj!
-
Mi
csak akkor bántjuk az embereket, ha ők is bántanak. Vegyél már ki! A megmentőmet
sosem bántanám, sőt, meghálálom.
-
Na
ne röhögtess! Anya mindig azt mondta, a darazsakat kerüljem, amennyire csak
tudom.
-
Kérlek!
Ígérem, nem bánod meg!
-
Na
jó. Kiveszlek.
-
Köszönöm,
hogy megmentettél. Kérlek, tarts egy kicsit még a tenyereden, hogy a
szárnyacskáim megszáradjanak!
-
De
érdekes! Javíts ki, ha tévednék! A darazsak nem csíkosak szoktak lenni?!
-
De
igen. Ám én más vagyok. Tudod, a királynő rengeteg tojást lerak, amiből tavasszal
kibújnak a kis darazsak, ezek ugyanúgy néznek ki, mint a nagy darazsak.
Csíkosak. Én bújtam ki legelőször, és én kockás lettem. Édesanyám, a királynő,
örömében felkiáltott? De cuki! Olyan mintha pizsamában lenne! El is nevezett
Pizsinek. Szóval sokáig azt hittem, hogy különb vagyok és cuki. Csak aztán el
kezdtek a társaim csúfolni, még a testvéreim is. Akkor nagyon elkeseredtem. De
anya azt mondta, hogy te más vagy, de az nem baj, és egyszer talán még híres is
leszel.
-
Ne
szomorkodj Pizsi! Ha valamiben tudok, segítek neked.
-
Aranyos
vagy, de nekem nem kell. Tudod, hogy mi milyen okosak vagyunk? A méhekről
biztosan sok mindent tudsz. Nos, mi majdnem olyanok vagyunk, csak karcsúbbak és nem vagyunk vegák. Mi is
beporozzuk a virágokat, de könyörtelenül levadásszuk a kártevőket, sőt olyan a
szimatunk, hogy gond nélkül kiszagoljuk a robbanószereket, a drogokat, sőt,
akár az olyan betegségeket is, mint a rák. Csak ezt az emberek többsége még nem
tudja.
-
Majd
én elmondom mindenkinek! – mondta lelkesen Lilla.
-
Az
jó lesz, bár már sok tudós dolgozik rajta. Ami igazán nagy baj, az az, hogy
zsugorodnak az élőhelyeink.
-
Te
most ugratsz? Ez a kert, amióta az eszemet tudom ekkora.
-
Nem
erre a kertre gondolok, hanem az egész Földre. Arról már biztosan hallottál,
hogy melegszik a föld.
-
Persze.
Én nem bánom. Csak a havat, a hócsatákat hiányolom. Meg valami olyasmit is
hallottam, hogy a jegesmacik körül olvad a jég.
-
Jó
hogy eszembe juttattad. Azt ígértem, meghálálom a jóságod. Nem csak azért
vagyok más, mert kockás vagyok. Édesanyám varázserővel ruházott fel. Ha egy
tisztaszívű belenéz a nagy szemeimbe, meglátja, amire kíváncsi. Rajta, próbáld
ki! Nézd meg a macikat.
Lilla
belenézett Pizsi szemébe, de nem lett boldog tőle. Lesoványodott, jégtáblán
fekvő, szemétben turkáló macikat látott.
-
De
kár, hogy csak azt látom, hogy hol a baj, azt nem, hogy mit tegyek.
-
Még
csak gyerek vagy. Felnőtt korodra tudni fogod. Mennem kell. A darazsak rövid
életűek, ezért átadom neked a varázserőmet. Ezentúl a te szemedben lehet látni
a távoli dolgokat. Használd jobbításra a képességedet! – mondta, majd eltűnt a
felhők mögött.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése