„Vannak napok, melyek nem szállnak el”

Március 15-én  

Amióta az eszemet tudom, ünnepeltünk. Óvodásként, iskolásként, főiskolásként, pedagógusként, szülőként, nagyszülőként … és most … csak emlékezek. Azt hiszem, ilyen még nem volt az életemben. Nincs műsor, nincs megemlékezés. Ám ünnep, ettől még van. Ezért én régi képekből csináltam egy montázst. Csupa-csupa „forradalmi” emlék. A régi tanítványaim, amikor táncoltak, a kisunokám, amikor kishuszár volt, és sok-sok barkácsolásból pár jellegzetes darab.  Huszárt hajtogattunk papírból, készítettünk dugóból és tojástartóból. Varrtunk nemzetiszínű tulipánt és kokárdát. Sőt egyszer még marionett huszárt  és barkácsoltunk, és énekeltünk. Ilyenkor előjönnek a vidám Kossuth-nóták … mert „Vannak napok, melyek nem szállnak el.”

Juhász Gyula

„Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan,
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.”