Csak hangosan
gondolkodom.
Vagy inkább szomorkodok. Bármilyen
meglepő, én nem szívesen lennék most fiatal. Eddig sem volt könnyű nekik. A
tanulásért (felsőfokon) fizetni kell. Vagy gazdag a szülő és nem számít, fizeti,
vagy a hallgatónak munkát kell vállalnia tanulás mellett. Hol kezdi az életét? Saját
lakás? Albérlet? Marad a szülőknél? Ne adj’ isten külföldre megy? Végre van
munka, jön a teperés! Rohanás a munkába, zsúfoltság a tömegközlekedésben, a
mindenáron való megfelelés a munkahelyen, vagy azért hogy ki ne rúgják, vagy
azért hogy előrébb léphessen. Össze-vissza történő egészségtelen étkezés, kevés
mozgás, és a stressz.
Mostanság
később házasodnak a fiatalok, de előbb utóbb bekövetkezik, aztán jön a gyerek. Ha
eddig nehéz volt, na most aztán tényleg nehéz lesz. A gyerekkel foglalkozni
kell, néha orvoshoz, vagy szakrendelésre vinni (várni), kevesebb a család
jövedelme és a nap nem 16, hanem 24 órából áll. Gondolok az éjszakai „bulikra”.
Segítség kinek van, kinek nincs. Azzal, hogy kitolták a nyugdíj korhatárt, sok nagyszülő
még kénytelen dolgozni, így nem nagyon lehet rá számítani. Nem sorolom, pedig
még sok mindent tudnék mondani.
Szóval, ha eddig nehéz volt, most,
márciustól, ez hatványozottan igaz. Vegyünk példának egy családot: apuka,
anyuka, három gyerekkel egy családi házban (alapból ez egy ideális helyzet). Ha
nem veszítette el egyik sem az állását, az a jobbik eset. De lehet, hogy
otthonról kell nekik dolgozni. Csakhogy otthon van a három lurkó. Mondjuk az
egyik nagycsoportos óvodás, a másik elsős, a harmadik meg nyolcadikos. Szándékosan
írtam ezt a három esetet, mert ember legyen a talpán, aki ezt meg tudja oldani.
Az egyiknek iskola-előkészítő kellene, a másik most tanulja az írást, olvasást és
a matek alapjait, de még nem elég önálló, a harmadiknak a középiskolára kellene
készülni. Idegen nyelvtől elkezdve, matekon keresztül, a történelemig, minden. Igaz,
van az iskola nyújtotta online oktatás, ami tudjuk, hol ilyen, hol olyan. Csak
csendben kérdezem, van minden családban öt számítógép? Vagy 1-2 számítógépen alkudoznak
öten?
A
hab a tortán, hogy a szülőknek dolgozni kell. Mármint a munkahelyi munkát úgy
elvégezni, mintha a munkahelyén lenne. Csakhogy otthon van, tehát mindemellett sütni,
főzni, mosni, takarítani stb. kell. Legalább naponta háromszor az asztalt felteríteni,
étket kirakni, elpakolni, mosogatni, mert az a fránya gyerek, mindig enni akar.
És akkor jön a szakértő, meg a
pszichológus, aki azt mondja, legyünk egymással türelmesek, csináljunk közös
programot, játsszunk a gyerekkel, érezzük jól magunkat! Használjuk ki, hogy együtt
lehet a család! Na, ettől aztán még rosszabbul érzi magát az anya, aki semminek
sem jut a végére. Pedig az udvarról és a kertről még nem is beszéltem. Az már
végkép szóra sem érdemes, hogy lassan két hónapja nem volt fodrásznál,
kozmetikusnál, esetleg műkörmösnél, pedig megszokta, hogy mindig úgy nézzen ki,
mint akit a skatulyából húztak ki.
És ez volt a jobbik eset! Mi van, ha
mindkét szülő a vendéglátóiparban dolgozott, és elküldték? Mi van, ha többnyire
feketén dolgozott? Mi van, ha mindkettő rendőr, vagy orvos? Dolgozik, vagy
otthon marad a gyerekekkel? Mi van, valamelyik nagyszülő beteg? Nem sorolom! És
ami a legrosszabb, az a bizonytalanság. Vajon meddig tart? Ha vége lesz, lesz-e
mindenkinek munkája, jövedelme? Hányszor és hol üti még fel a fejét a járvány?
Látom a mai fiatalokat, gyerekeinket,
rokonainkat, ismerőseinket, hogy küzdenek, hogy mindenben helytálljanak. Nagyon
nehéz! Én nem biztos, hogy végig tudnám becsülettel csinálni.
Csak
nézem őket, és arra jutottam, nem szívesen lennék a helyükben. Nem szívesen lennék most fiatal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése