Vasalódeszka-színház

Bábszínház. 

Vagyis vasalódeszkából bábszínház. Merthogy manapság oly nagyon divatos eszköz lett a vasalódeszka. Isten őrizzen, hogy politizáljak, de a vasalódeszkás tornatanár esete, engem is megérintett, sőt felháborított. Azt, hogy először levetették, a netről, azt még megértem, hisz valóban baleset fordulhatott volna elő, de az ezt követő retorzió, meg a módszer, az példátlan. Az eset óta törtem a fejemet, miként reklámozhatnám én is a vasalódeszkát, illetve hogy, hogy  fejezzem ki a kreatív tornatanár iránt érzett szimpátiámat.

Íme, a vasalódeszkás bábszínház! Kicsit szokatlan, kicsit kicsi, kicsit gyerekes, talán kicsit meglepő, de nem meglepőbb, mint vasalódeszkán úszni.

Nem sok minden kell hozzá, csupán egy vasalódeszka, egy nagy kartondoboz és egy két báb. Vasalódeszka van minden háztartásba, dobozt lehet szerezni bármilyen szupermarketben, Tescóban, bábot – ha valakinek nincs – könnyen lehet készíteni, szintén papírból.

A kifestése már mehet közösen. Az elhúzható függöny, egy régi, nem használt függönydarabból van. 

Én most közreadok egy mesét, ami a mi báb-készletünkre íródott. De könnyen lehet rögtönözni is, és nagyon szerencsés dolog, bevonni a gyerekeket a mesealkotásba.  

Mesém

Hol volt, hol nem volt, valahol Vasaló és Deszka-ország határában, volt egy gyönyörű piros tetejű házikó. Te bizonyára azt hiszed, hogy az egerek és macskák örök ellenségek. Hát nem! A mi kis házikónkban, évtizedek óta, együtt éltek a macskák és az egerek, méghozzá nagy, nagy barátságban, szeretetben. Mesém róluk szól, pontosabban Cinikéről és Lizi cicáról.

Történt egyszer, hogy Lizi éppen főzött, Cinike meg elment az erdőbe szamócát gyűjteni. Már elkészült az ebéd, de Cinike nem jött haza.

Nem baj – gondolta először magában a cica – majd párperc múlva úgyis betoppan. De nem toppant be. Eltelt félóra, egy óra, két óra, és semmi. Ekkor már nagyon elkezdett aggódni. Gyorsan felhívta az össze barátját, Malackát, Feri Farkast, Bagit a bagolykát és  Torzomborzit. Torzomborzi nem vette fel, de a többiek azt mondták, hogy nem látták Cinikét, és fogalmuk sincs, hol lehet.

Ekkor már nagyon megijedt Lizi, mert azt hitte, hogy valamilyen nagy állat, pl. Rudi a róka, vagy egy idegen macska elkapta, tán még fel is falta.

Kopogtattak az ajtón, Lizi megörült, mert azt hitte, hogy végre hazatalált kis barátja.  Sajnos nem. Az ajtóban Feri farkas volt, aki azért jött, hogy segítsen Cinikét megkeresni.

-Kapj magadra gyorsan valamit – mondta Feri – aztán induljunk megkeresni azt a kis csavargót. Már szóltam Baginak is, ő pedig riasztotta az összes madár ismerősét. Mi lent keressük, ők meg fent.

-Rendben. Már indulhatunk is. Várj csak – szólt Lizi – hívásom van. Torzomborzi az.  

-Most ne tereferéljetek! Sietnünk kell.

-Azért felveszem, hátha fontos.

Bizony fontos volt. Torzomborzi elmesélte, hogy itt buliznak Csacsiéknál, mert Füleskének épp a hatodik születésnapja van. Hatalmas a zenebona, óriási a jókedv, mindenki rendkívül vidám. Az erre sétáló Cinike kintről meghallotta a zenét, és bejött. Megköszöntötte Füleskét és egy kosár szamócát adott neki. Azóta ő is itt mulat.

Huuuu, éktelen haragra gerjedt Lizi, mikor ezt megtudta. Feri farkas alig tudta megnyugtatni. De ha már úgy is kabátban voltak, elindultak Csacsiékhoz.  

Lizi nagyon megszidta Cinikét. Cinike elpityeredett, és megígérte, hogy soha többé nem megy el sehova úgy, hogy előtte nem beszéli meg Lizivel.