Játék a fonalakkal.
Több, mint játék. Ma már mindent meg lehet a boltokban kapni, pulcsit, ruhát, játékot. Ráadásul az emberek többségének alig van szabadideje. Az ember azt gondolhatná, minek megtanulni horgolni, kötni, varrni, cérnákkal és fonalakkal bánni. Én meg azt mondom, hogy amíg tudom, és amit tudok – főleg, ha van rá fogadókészség – átadom az unokáimnak. Most három dolgot csináltunk: Körmönfonást, pompont és egy polipot, maradék fonalakból.
Körmönfonást: A fonalak száma mindig páratlan legyen! A kezdők először a hármas fonattal próbálkozzanak, a profik már kilencet is felvehetnek, mi öttel csináltuk. Ha rögzítettük a fonalak összecsomózott végét, egyesével tegyük rá azokat az ujjainkra. A jobb kezünkre három, a bal kezünkre két fonal kerüljön, de a mutatóujjunk maradjon szabad, ugyanis ezzel az ujjunkkal fogunk átbújni a másik kezünkkel kifeszített húrok között és átlopni a másik oldalra a harmadik fonalat. Ha megvagyunk vele, léptessük egyet a kisujjunk felé a fonalszálakat azon a kezünkön, ahol csak kettő van, így megint a mutatóujjunk válik szabaddá. Csinálni egyszerűbb, mint ahogy le van írva. Az így készült fonatból aztán lehet karkötőt, fejpántot, vagy akár táskafület is csinálni.
Némely kisgyerek
csúnyán ír. Nos, ez pont olyan technika, amellyel fejleszthetjük az ujjak
ügyességét.
Pompon: Két vastagpapír lyukas körlapon, rengeteg fonalat tekerünk körbe. Ha televan, a két lap között elvágjuk a fonalakat, és elkezdjük a kettőt széthúzni. Mielőtt teljesen széthúznánk, középen egy fonallal összekötjük, és már kész is.
Polip: Hogy egyenlő
hosszú szálakat kapjunk, egy lábasra tekertük a fonalat, majd azt levéve
elvágtuk és felébe vágtuk. Az egyik végét összecsomóztuk, majd kifordítottuk,
és a tövénél összekötöttük. Eztán a szálakból rengeteg fonást készítettünk,
melynek a végét szintén összekötöttük. Hogy
polip formája, és szeretni való legyen szemet és szájat kapott. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése