Kell, vagy nem?
A
szalvéta használata csak évszázadokra nyúlik vissza, mivel régen egyszerűen
lenyaldosták vagy a hajukba törölték az ujjaikat az emberek egy-egy lakoma
után. A későbbiekben tálakban mosták meg a kezeiket, és az abroszt használták a
víz letörlésére. Nagyjából a XV. század derekán kezdett a szalvéta elterjedni,
természetesen akkor még vászonból készül, és csak úri hóbortnak
tekintették.
Egyszerű étkezésnél, például munkaebédnél használhatunk papírszalvétát, vacsoránál és díszétkezésnél azonban damasztszalvétával kell terítenünk. A szalvéta mindig a teríték bal oldalán helyezzük el úgy, hogy vagy a zsemletányérra vagy közvetlenül az abroszra tesszük. Bár vannak kivételek. A díszesen hajtogatott szalvéták sokat dobnak az ünnepi asztal képén, mégis rendszerint elfelejtjük kihasználni ezt a látványos elemét a terítéknek. Hát én nem! Én szívesen elbíbelődök 10-12 szalvéta hajtogatásával, az adott ünnepek megfelelően. Pl. Karácsonykor fenyő alakúra, húsvétkor nyuszi alakúra, név vagy szülinapokon virág alakúra hajtogatom a szalvétát. No, és persze a szín is számít!
A
szalvéta azonban nem összekeverendő az asztalkendővel. Annak ugyanis az a szerepe, hogy felfogja a
kenyérmorzsákat, hogy ezek étkezés közben ne a vendég ölébe vagy a földre
hulljanak és nagyobb. Az asztalkendő mindig textil, a szalvéta lehet
papír is, textil is. Természetbarátoknak mindig textil.
Most
azonban papírszalvétát mutatok be, ami Valentin napra, szülinapra, vagy
névnapra ajánlok, hisz egy szál virágot adok.
Kell hozzá szívószál, tojástartó és persze a szalvéta.
Készítése:
- Levágjuk a tojástartó belső, csúcsos részét,
- a négy részt, négy szirommá alakítjuk bevágással,
- ezeket befestjük zöldre.
- A szívószál egyik végét két oldalról bevágjuk,
- ebbe tesszük az összehajtogatott szalvétát,
- feltekerjük a szívószállal,
- végül ráhúzzuk a „tojástartó csészeleveleit”.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése