Állatok kicsinyei

 Játékos tanulás.

Nem először és nem is utoljára, írok ilyet, mert meggyőződésem, hogy a játszva tanulás hatékonyabb és kellemesebb is. Az állatok kicsinyeinek nevét már egy óvodásnak is illene tudni, alsó tagozaton tanítják is, ám a múltkor mégis azzal találkoztam, hogy egy felnőtt összekeverte a birka és a kecske kicsinyét. Hát innen az ötlet! Tanulni sosem késő!

A játékom rém egyszerű. Fogtam két papírtányért, és mindegyiket 12 részre osztottam. A felsőre 12 állatképet ragasztottam, az alatt lévőre ezen 12 állat kicsinyeinek a megnevezését írtam. A felsőt a kör középpontjától kb. ¾ részig felvágtam, így felhajtható. Végül a kettőt a külső széleinél úgy összeragasztottam, hogy a kis körcikkek egyenként kinyithatók. 

Tartozik még a játékhoz, rengeteg állatkép. Ide ritkábban látott állatok képeit is betettem, mint pl. flamingó, borz, lajhár stb.

Játékszabály: 50 állatképes kártya képpel lefelé ki van rakva. A játékosok felváltva megemelnek egyet, és megnézik mi az. Ha megtudja nevezni, akkor a tányéron látható egyik állatot megnevezi, és megnevezi annak kicsinyét. Ezután kinyithatja a választott „kisajtót”, ami alatt egy állat kicsinyének a megnevezése van. Pl. a tehén képe alatt, a borjú. Ha jót mond, megtarthatja a képet, ha nem, vissza kell raknia a pakliba. Az első játékos még azt a „ajtót” nyitja ki, amelyiket akarja, de a következő már csak a mellette lévőt, a következő megint a mellette lévőt, és így sorban, körbe-körbe megy a játék, amíg el nem fogynak a kártyák. Ha elfogyott, vége a játéknak, össze kell számolni kinek hány képe van, az győzött, aki a legtöbbet gyűjtötte. Ám addig, jó párszor körbe megy a játék, úgy hogy akarva, akaratlanul mindenki megtanulja az állatok kicsinyeinek a nevét.