Boldog iskolakezdés

 Exlibris gyerekeknek?

Miért ne!? Azért először pontosítom, miről is lenne szó. Az exlibris, egy névre szóló pecsét, vagy más néven könyv-pecsét, melyet a gazdája belenyomtathat a saját könyveinek elejébe, így egyrészt megismeri, másrészt „nyomot” hagy magáról. A kis képecskének a lényege ugyanis, hogy kicsi legyen (egy tenyérbe beleférő), egyedi és jellemző legyen a tulajdonosára.

Arra gondoltam, micsoda öröm lehet, ha az óvodából kikerülő gyermek, a leendő tanítójuktól mindjárt egy életre szóló ajándékot kaphatnának, vagyis olyan exlibris- eket, amelyeket a könyveikbe, munkafüzeteibe beragaszthatnak. Persze erre mondhatják, hogy igen ám, csak hogy a tankönyvek ingyen vannak és vissza kell adni. Erre én csak azt tudom mondani, hogy annál jobb! Milyen érdekes lehetne az iskolai könyvtárban, ha sorban láthatják az új, és megint új tulajdonosok, hogy abból kik tanultak korábban. Főleg, ha valakiből jeles, híres diák, felnőtt lesz.

Mindezt hogyan gondolom a valóságban? Az eredeti képek fa, réz, vagy linómetszéssel készültek, melyet természetesen ügyes kezű művészek metszettek. Ez nem csak művészet, hanem mesterség is. Ilyet senkitől sem vár el senki, én se. Ám minden óvodásnak van valamilyen jele, ez már több évtizedes hagyomány. Ez lehet alma, körte, cica, ház, madárka vagy halacska stb. Ebbe, vagy e mellé kerülhetne a kisesős neve, vagy monogramja, amitől teljesen egyedivé válik. Mindez számítógéppel könnyen elkészíthető. Ha a tanító néni gyerekenként szerkeszt egy képet, akkor „ctrl c”, „ctrl v”- vel egy lapra 15, 20 képet sokszorosíthat, illetve kinyomtathat, ami a kezdethez elég is.

Szétvágni és beragasztani a kívánt helyre pedig, már egy elsős is meg tudja csinálni. 

Íme, még 1-2 ötlet.