Jótett helyébe jót várj!

 Egy kis felesleg.

Hál’ Istennek az idén elég szép termésünk van egy-két dologból. Annyira szép, hogy még fölöslegünk is van. Na, nem annyira, hogy piacozzak vele, de mindenesetre annál több, hogy el tudnánk fogyasztani.

Tavaly a fecebookon láttam, hogy Norvégiában a gazdák, a fölösleges termést bezacskózzák, és kiakasztják a kerítésre. 

Aztán nem sokkal később, Nógrád megyeieknél is láttam.

Gondoltam, én is megpróbálom. Inkább kerüljön a fölösleg valakinek a tányérjára, mint a komposztálóba. Bezacskóztam, és kiraktam, 1-2 nap alatt mindig eltűnt. Sosem érdekelt ki, mikor és miért visz el, sőt örültem, ha már nem láttam, és újat, és megint újat tettem ki. Az idén még több ”fölöslegünk” akadt. Ezt is kitettem. Többnyire almát, néha cukkinit, meg paradicsomot. Az egésszel nem foglalkoznék, és nem írtam volna róla, meg sem említettem volna, ha egyik nap, nem ér volna valami kellemes meglepetés. Egyik reggel, a kerítésünk másik, belső oldalán egy zacskó volt, benne egy doboz bonbonnal ás egy üveg borral. A zacskóban csak ennyi: Köszönjük. Könnybe lábad a szemem. Ugye, még is igaz, hogy a meséknek van igazságtartalmuk: „Jó tett helyébe, jót várj!” Hát csoda, hogy felnőtt fejjel is imádom a meséket?