3. Hózokni!

 Zokniból hóember?

Igen. Erről szól a következő kis történet.

Hózokni!

Nem helyesírási hiba, ez tényleg a Hózokni. Arról van szó, hogy az ötéves kis Lizi, így nevezte el a Mikulásra kapott ajándékát. Hogy mi ez? Elmesélem.

Lizi édesanyja november vége tájt, amikor a kertben már nem volt annyi teendő, végig szokta nézni a zoknikat. Aztán szétosztotta: egyik kupac teljese jó, másik kicsit lyukas, még stoppolható, a harmadik a nagyon elrongálódottak kupaca, melynek a sorsa, kuka. Most is így tett. Ám amikor megfogta a nagyon rossz zoknikat, kicsit megállt, mert volt közte két, kellemes tapintású, fehér frottír. Meggondolta magát, mert a neten látta, hogy az ilyenekből milyen kis helyre hóembereket lehet csinálni. Este, mikor a gyerekek már lefeküdtek, rá is keresett a témára. Nem sokat kellett kutakodni, még videót is talált, amit egyszer kétszer megnézett.

Látta, hogy egy pár zokniból két hóembert lehet készíteni. Neki ugyan nem párban volt, de úgy is két gyermek fogja kapni, nem baj, ha nem teljesen egyformák.

Másnap, mikor a gyerkőcök oviban voltak, nekiállt.

Maga elé terítette az egyik zoknit, és a sarka alatt kicsivel levágta, majd ahol elvágta, összekötötte hímzőfonallal. Aztán kifordította, hogy a megkötött buci belül legyen. Alaposan megtöltötte rizzsel, majd összekötötte és kialakította a fejét. Végül azt is szorosan összekötötte.

Most jön a sapkája, amelyet a levágott zokni másik feléből lehet kialakítani. A nyitott részt kétszer fel kell hajtani, így ráhúzható a hóember fejére. Sálnak egy szalagot használt. Végül fekete és narancssárga színű filcekből megcsinálta a szemeit és az orrát.

Így ni! Egészen helyes lett– gondolta magában – holnap a másikkal folytatom. És ahogy tervezte, másnap megcsinálta a másikat is.

Két nap múlva, Mikulás napján, korán reggel berakta a kitisztított kiscsizmákba, némi szaloncukor és csoki kíséretében, aztán várta a hatást. A kislányok már napok óta ezt a reggelt várták, úgy hogy nem kellett ébresztgetni őket, pillanatok alatt felkeltek, és rohantak az ablakhoz. Kiborították a kiscsizmát, benyomtak egy szaloncukrot a szájukba, és máris rácuppantak a kis hóemberre.

-     De édes! – mondta Lizi.

-     Nagyon cuki! Ez az enyém? – kérdezte Sári.

-     Hát persze. Ezt hozta nektek a Mikulás bácsi –felelt mosolyogva anya.  

-   Ez nem apa zoknija volt? – nézett rám csodálkozva Lizi – Mindegy, nagyon aranyos hóember lett! Ha zokniból van és hóember, akkor ez egy HÓZOKNI állapította meg Lizi határozottan – és szeretettel magához ölelte.