„Az én apám” c. pályázat

 Emlékek.

Az édesapját általában mindenki szereti, tiszteli. Néha még akkor is, ha nem egy minta apa. Ám nekünk szerencsénk volt. Foglalkozása órás, ékszerész és látszerész volt, de szinte mindenhez értett. A kertészkedésben és a barkácsolásban hihetetlen fantáziáról és kreativitásról tett tanúbizonyosságot, nem egyszer.  Mindemellett szépen rajzolt és énekelt, néha verset írt. Még színjátszó csoportban is fellépett. Fiatal férfiként vékony, alacsony és szőke volt, ezért a Légy jó mindhalálig című színdarabban ő volt Nyilas Misi, amit persze nem láttam, csak mende- mondákból ismerek. 

Sok mindenre megtanított bennünket, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy én is írogatok és gyönyörű kertet varázsoltam magam, illetve családom köré – noha egyik sem foglalkozásom.

A mi időnkben egyáltalán nem volt divat, de ő mégis gyakran játszott velünk, így sokat nevettünk.  Volt humora, amely a nehéz időkben sem hagyta el. Pedig az 50-es, 60-as években, nem volt mindig fenékig tejfel az élet. 

Ezek után azt hiszem érthető, hogy elég sok novellámban megemlítem őt, vagy épp róla írok. Pl. az Álom és valóság című novellámban, ami a születésem előtti időről szól, és a „Üzenetek a múltból c. antológiában 2018-ban megjelent. 

Az 56 szó 56-ról c. antológiában három kis szösszenetem került bele, és mint ahogy a cím is utal rá, az 56-os eseményeket eleveníti fel valamennyi történet. 2017-ben jelent meg. Mivel ezek a legrövidebbek (hisz a kiírt pályázatnak az volt a feltétele, hogy 56-ról, csak 56 szóban kell valamit írni), ezt teszem most közzé.  

1.      Tízévesen

Az unokámmal szorzást gyakoroltuk. Szörnyen szenvedtünk.

Nekem jobban ment ennyi idős koromban. 1956 őszén iskola helyett a pincében töltöttem a napjaimat, mint a lakók zöme.

Mikor már nem volt mit enni, a lakóbizottság feltörte a boltunkat és a készletét kiárusították. Boltos hiányában én szoroztam és adtam össze a fizetendőt. Másnapra az üres bolt eltűnt, bombatalálat érte.

2

2. Ami meg van írva

Ősz volt. Három barát bekopogott Jenő ablakán. Hívták, hogy jöjjön ő is az utcára.

Itt az igazságszolgáltatás ideje – mondták – most aztán megfizethetünk mindenért, amit velünk tettek.

Ám Jenő vesegörccsel fetrenget a szőnyegen. Nem hallotta se a kopogást, se a hívószót, se a puskaropogást.  

Jenő pár nap múlva jobban lett, a három barátot az utcán holtan találták.

3

3. Nyitott határok

Anyám három napig bezárta a spájzba a bátyámat, mert a barátnőjével külföldre akart disszidálni. Hiába könyörgött, fenyegetőzött, nem jöhetett ki.

Mikor már feladta, levelet írt, kidugta az ajtórésen, amit nekem kellett egy szénatéri házba kézbesítenem. Nem tudom mitől féltem jobban, a kinti zavargásoktól, vagy a bátyám haragjától. Kicsit tétováztam, de elindultam. Fölöslegesen. Elmentek a testvérem nélkül.