Labda.
Már i.e. 2500-ban ismerték a labdát, elsősorban az ősi Kínában és Egyiptomban, persze az még állati hólyagból vagy parafából készült. Azóta sokat változott, és teljesen népszerű lett. Szerintem nincs olyan család, nincs olyan gyerek, akinek ne lenne labdája. Bár többet használnák!
A
labdát lehet gurítani, eldobni, elkapni, rúgni, pattogtatni, pörgetni.
Játszhatunk vele a lakásban, a szabadban, a vízben. Lehet labdázni egyedül,
kettesben vagy egy egész csapattal. Létezik kicsi és nagy, sima és rücskös,
világítós és csilingelő, sőt vannak olyan nagyobb méretűek is, amelyekre rá
lehet ülni vagy akár feküdni.
A
labda a legegyszerűbb játék, amellyel nagyon sokféle képesség fejleszthető a
gyermekeknél:
- erősíti és fejleszti a testi és idegrendszeri funkciókat, a fizikai erőnlétet és a pszichikai működéseket
- hatással van a szem-kéz és szem-láb koordinációra; a gömbérzékelésre; a téri tájékozódás fejlődésére
- fejlődik a nagymozgások összerendezettsége
- a mozgások téri és időbeli érzékelése és pontosítása
- a feladathelyzetekhez való viszonyulás és az ehhez való alkalmazkodás
- a ritmusérzék
- az egyensúly
- a testséma kialakítása
- a finommozgások kivitelezése
- a vizuális érzékelés, az irányított figyelem
- a szabályok elfogadásának képessége.
Végül
– a számos játék közül – egy kis mondókás labdajáték, amit lehet egyedül, de
akár négyen öten is játszani. Kell hozzá egy fal és egy labda. A játék falnak
dobálással, illetve ütésével történik. Addig játszhat egy gyermek, amig a labda
le nem esik. Ha leesett, jön a következő játékos.
- Egyet dobtam, (falhoz dobja a labdát)
- Csattintottam, (tapsol)
- Gyűrűt húztam, (összefűzi az ujjait)
- Gombolygattam, (karjati egymás fölött teker)
- Kezeztem és (összerakott csuklóval visszaüti)
- Lábaztam, (térdel, vagy lábfejjel visszarúgja)
- Első osztályt kijártam.
Végül egy kép is róla:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése