Ajándékgömb

Papírmasé.

A jó öreg technika mennyi mindenre jó! Én gyerekkoromban készítettem először (anyukám segítségével) papírmasé tárgyat, és azóta is csinálom. Az benne a jó, hogy bármilyen forma kialakítható vele.

Minden papírmasé figurának a sikere, egy jó dúcban rejlik. Ez azt jelenti, hogy kell egy jó forma, amire ráépíthetjük, illetve levehetjük róla, anélkül, hogy azt tönkre tennénk. Kivétel a lufi, mert azt bizony kipukkasztom, miután megszáradt a ráépített anyag. Hogy mi ez az anyag? Hát a lisztes máz, másnéven csiriz, és az újságpapír csíkok.

Amióta a modernnagyi működik, készült már különböző méretű tojás, álarc, nyuszi fej, virágtartó, súlyzó, csibe,  stb. 

Nagy sikere volt a gumicsizmára épülő papírmasé csizmáknak is. http://www.modernnagyi.hu/2018/11/mikulas-3.html  

Visszatérve az „Ajándékgömbhöz”, a legnagyobb gondot a dúc megtalálása volt. Ehhez egy lufi, vagy egy labda kicsi, így jutottam a kenguru-labda ötletéhez, amit fülével lefelé fordítva használtam. Nyilván ezt ki nem lyukasztom, ám ezt le lehet ereszteni (illetve később újból felfújni).

A hagyományos módon elkezdtem rakosgatni a csirizes újságpapírcsíkokat, majd – hogy felköthető legyen – 3 madzagot raktam keresztül rá, így 6 végződést kaptam. Erre újabb újságpapír réteg került. 

Az utolsó réteg a kék krepp papír. Ezzel alakítottam ki a végső formáját is. 

Végül – hisz felül nyitott – teleraktam, nem túl nehéz apróságokkal, és már mehet is a fára, hogy a gyermekek megtalálják. Hogy hogyan szedik le? Rájuk bízom. Az igazit (amit a boltban láttam) fabotokkal kell addig ütni, amig le nem esik, vagy széjjel nem megy. Ez nincs nagyon az ínyemre. Én inkább a létrát, a székreállást, a fáramászást, vagy egy bottal való lepiszkálást tartanám jobbnak. Majd ők eldöntik. Remélem, nem furkósbot mellett döntenek.