Augusztusi csillaghullás

Mi a hullócsillag?

Más a mese, és más a valóság. Augusztusban sokan kémlelik esténként az eget, hogy megpillantsanak egy hullócsillagot. A széles körben elterjed elképzelés szerint, amíg ilyen fényjelenséget látunk, valamit kívánnunk kell, és az teljesülni fog. Pedig a hullócsillag, nem is csillag.

Csillagászati értelemben ugyanis, csillagnak azokat az égitesteket nevezzük, amelyeknek saját fényük van. A hullócsillagokban egyszerűen elégnek a légkörben, ettől látjuk fényesnek. A Földhöz legközelebb található igazi csillag a Nap, a mi Napunk, amely körülbelül 5 milliárd éves csillag. 

A családi naptárunk augusztusi oldalán található a következő mese:

Hullócsillag

A játszótéren délutánonként nagy volt a zsivaj. Gyerekek szaladgáltak, homokoztak, csúszdáztak és hintáztak. A jó öreg Lengőhinta, a napnak ezt a nyüzsgős részét szerette a legjobban. Ilyenkor folyamatosan dolgozott, egymást váltották, sőt néha sorban álltak előtte a kislányok és a kisfiúk. Még az sem érdekelte, hogy a nagyobbak sáros cipővel felálltak rá.

A reggelek, és különösen az éjszakák viszont nagyon szomorúan teltek. Egyedül volt. Egész életében egy testvért szeretett volna, akivel bármikor beszélgethet és megoszthatja titkos gondolatait. Többször látta, hogy a játszótéren a testvérek milyen aranyosak, hogyan segítik egymást. A nagyobbak vigyáznak a kicsikre, néha megölelik, megpuszilják egymást.

-Bárcsak lenne egy testvérem, vagy legalább ne lennék helyhez kötve, és akkor keresnék magamnak! – sóhajtott nagyokat a Hinta.

Meghallotta egyszer az egyik csillag, és nagyon megsajnálta.

-Majd én lemegyek hozzá – mondta – és a testvére leszek.

-Eszedbe ne jusson! – válaszolta a társa – Az a csillag, amelyik egyszer lemegy a Földre, az már többé nem lehet köztünk, az nem tud visszajönni.

-Nem baj. A hallhatatlanságnak sok módja lehet.

Alig, hogy kimondta, zsupsz, már le is szállt, egyenesen a Hinta elé.

-Te jó ég! Micsoda fényesség! De gyönyörű! Te ki vagy? – álmélkodott a Hinta.

-Én egy csillag, egy hullócsillag vagyok, és azért jöttem, hogy a testvéred legyek.

-Testvéreeem? Gondolom egy hintának, csak egy hinta lehet a testvére.

-Hát látod, ezt nagyon rosszul tudod. Én eddig ott fent éltem, és onnan sok mindent láttam. Láttam jó és rossz testvéreket. Láttam olyan testvéreket, akiknek nem ugyanazok voltak a szüleik. Láttam olyat, amikor felnőttkorban vérszerződéssel váltak azzá. A vér szava nagyon fontos, de tudom, hogy amire te vágysz, az sokféleképpen megszerezhető.

Én egész éjjel ráérek. Beszélgessünk! Ismerjük meg egymást!

Így is lett. A csillag arról mesélt, hogy mi-mindent látott onnan fentről, a Hinta pedig ki sem fogyott a sok játszótéri élményből, a gyerkőcök huncutságaiból.

Egyszer csak a csillag felkiáltott:

-Pirkad! Nekem most sajnos mennem kell Testvérkém. De ne aggódj, holnap is eljövök, meg holnapután is, meg az után is!

Ezzel kinyújtotta fénykarjait, és melegen átölelte a Hintát, majd ahogy jött, úgy el is tűnt.

Fönt az égen a többi csillag meghatottan nézte és hallgatta a „testvéreket”.

-Ezt most miért ígérte, ez a buta csillag? Miért mondta, hogy jön holnap is, meg holnapután is? Nem tudta, hogy mi a sorsuk a hullócsillagoknak? – méltatlankodott az egyik fiatal csillag.

-Szerintem tudta. A helyzet az – mondta egy több ezer évet megélt csillag – hogy most rajtunk a sor. Nekünk kell helytállni a barátunkért.

A csillagok azóta is jönnek, majdnem minden éjjel. És mivel mind teljesen egyformák, a Hinta a mai napig nem tudja, hogy hozzá minden nap egy új „testvér” érkezik.  

Te már tudod, de ha elmész a játszótérre és találkozol a régi, öreg Hintával, el ne áruld a Hullócsillagok titkát!