Október 5.
Ismét felteszem, mert nagyon tetszik ez a feldolgozás, és azt hiszem aktuálisabb, mint valaha. És most nem október ötödikére gondolok, hanem október 23-ra.
Az
UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a
pedagógus jogokról szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. A pedagógusjogok
világnapja az emlékezés napja –azokra a tanárokra, akik meghatározó szerepet
játszottak életünkben. Nyilván ilyen mindenki életében van/ volt egy-kettő, nekem
biztosan. Általános iskolában Párizs Dezső tanító bácsim, felsőben Kiss,
Zserdjev és Vass tanár bácsi, gimnáziumban Minczinger Katalin tanárnő.
Ám, Mérő
László egyszer azt mondta, rossz tanárokra is szükség van, mert csak így tudják
értékelni a diákok a jókat. Ilyet is tudnék írni, de nem akarok ünneprontó
lenni. Inkább hallgassunk egy kis jó zenét!
Nagy a világ, az égig ér,
De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Itt nevet a nap, sugara ránk,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk.
*
és a tér, és a nyár,
és a fák, az akác,
és a kert, és a ház,
és a házból a srác,
te meg én,
ugye szét,
soha nem szakadunk,
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.
*
Álljunk bele ha kell,
Bármi jöjjön is el
Legyen szabad a Grund.
Véssük ide ma fel,
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.
*
Nagy a világ, és rá se ránt,
Hogy errefelé a követ ki veti rá.
Ha közel a vész nem remeg a szánk,
Lefogjuk győzni, nekünk ez a hazánk.
*
ez a pad, ez a fal
ez a pár farakás
ez a dal, ahogy nő
ez a szívdobogás
ez a jel
innen el soha nem szaladunk,
gyere mondd, hogy a Grund mi vagyunk.
*
Álljunk bele ha kell,
Bármi jöjjön is el
Legyen szabad a Grund.
Véssük ide ma fel,
Hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk.
*
Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.
Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése