Második András Aranybullája

 Egy eszement törvényjavaslat.

A kormánypártok 12 óra 22 perckor nyújtottak be törvényjavaslatot az 1222-as Aranybulla napjáról. KÖZÉPKOR! A két előterjesztő „a magyar államfejlődés és Magyarország alkotmányos önazonosságának szempontjából kiemelkedően fontosnak tartja az Aranybullát”, amelynek „a nemzeti emlékezet számára törvény által is történő megerősítése alapvető nemzeti érdek”.

A törvényjavaslat rögzítené, hogy az Országgyűlés tagjai, vallják, hogy „a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelme az állam alapvető kötelessége”.

A javaslat elfogadásával a parlament elismerné, hogy a nyolcszázéves dokumentum eszmeisége bizonyos vonatkozásaiban a modern kori demokrácia eszmetörténeti előzményének tekinthető, mely a jövő magyar nemzedékei számára fontos. Hogy mi van? Ezt nem hiszem el! Ilyen van?

Kikerestem, és közre adom az Aranybulla eredeti szövegét. Olvassátok! Szép és jó, a születése korábban óriási volt, de most!?

I.    CIKKELY Rendeljük, hogy minden esztendőnként Szent István napját, hacsak valami nagyon nehéz foglalatosság vagy betegség meg nem tiltaná, Székesfejérváratt tartozzunk ülleni.

1 §. És ha mi jelen nem lehetünk, a nádorispány kétség nélkül ott leszen érettünk, és mi képünkben meghallgatja az ügyeket.

2 §. És minden nemesek, kik jelen akarnak lenni, szabadon odagyülekezzenek.

II.    CIKKELY Akarjuk ezt is, hogy se miáltalunk, se utánunk való királyok által, valami üdőben meg ne fogattassanak vagy nyomoríttassanak a nemesek valamely hatalmas kedvéért, hanem ha először elidéztetnek, és a törvény szertartásával bűnösöknek lenni találtatnak.

 III.    CIKKELY Ismét; semmi adót nem veszünk a nemesek jószágáról, sem szabados pénzeket nem szedetünk.

1 §. Sem házaikban, sem faluikban meg nem szállunk, hanemha hivatalosok leszünk.

2 §. Az egyház népére sem vetünk teljességgel semmi adót.

 IV.    CIKKELY Ha valamely nemesember fiú magzat nélkül meghalálozik, negyed részét birtokának az ő leánya nyerje el, a többivel azt mívelje, ami neki tetszik.

1 §. És ha testamentom nélkül történik halála, a közelebb való atyafiára szálljon jószága.

2 §. És ha teljességgel semmi nemzetsége nincsen, a királyra szálljon.

 V.    CIKKELY A vármegye ispánja meg ne ítélje a nemesek jószágán lakókat, hanemha pénz és dézma dolgában.

1 §. A várnagyok csak az önnön megyéjekben való népeket ítéljék.

2 §. A lopókat és tolvajokat a királyi bírák ítéljék, de a vármegye ispánja jelenlétében.

 VI.    CIKKELY azoknak, kik egy valakire öszveesküdtek, ne legyen szabad – mint szoktak – lopókat nevezni.

 VII.    CIKKELY Ha a király az országon kívül sereget akar vinni, a nemesek ne legyenek kötelesek vele menni, hanemha az ő pénzéért.

1 §. És a visszajövet után hadiítélet alá ne engedje őket vettetni.

2 §. Ellenben pedig ha ellenség jövend az ország ellen, a nemesek tartozzanak feltámadni, és mindnyájan hadba menni.

3 §. Ismét; ha az országon kívül akarunk hadakozni, és sereget vezetendünk: mindazok, kiknek ispányságok vagyon, pénzünkért tartozzanak velünk jönni.

 VIII.    CIKKELY A nádorispány országunkban minden embert válogatás nélkül ítéljen.

1 §. De a nemesek pörét, mely fejek és jószágok veszedelmében jár, a király híre nélkül el ne végezhesse.

2 §. Több vicebírót pedig egynél ne tarthasson udvarában.

 IX.    CIKKELY A mi udvarbírónk, míg az udvarunkban vagyon, mindeneket megítélhessen; és amely pört az udvarban elkezdett, azt mindenütt elvégezhesse.

1 §. De amikor a maga jószágában lakik, ne bocsáthasson ki idéző embert, se a pörösöket maga elejbe ne idéztethesse.

 X.    CIKKELY Amely jobbágynak tiszt létében halála történik a hadban, annak fia vagy testvére illendő tisztséggel ajándékoztassék meg.

1 §. Azonképpen ha nemesnek leend halála, annak fiát a király tetszése szerént ajándékozza meg.

 XI.    CIKKELY Ha idegenek, tudniillik derék emberek jőnek az országba, ne tetessenek tisztségekbe az ország tanácsa nélkül.

 XII.    CIKKELY Feleségeik azon nemeseknek, kik meghalnak, vagy törvény szerént megöletnek, vagy a bajviadalban és akármi módon elvesznek – meg ne fosztassanak az ő jegyruhájoktól.

 XIII.    CIKKELY A jobbágyok úgy járjanak a király udvarába, vagy akárhová mennek, hogy a szegényeket ne nyomorgassák, ne fosszák.

 XIV.    CIKKELY Továbbá: ha valamely vár ispánja nem oly tisztességesen viseli magát, mint az ő megyéjéhez illik, vagy népét nyomorgatja: reá bizonyodván ez, az egész ország előtt szégyenére fosztassák meg méltóságától, és amit gonoszul elvonszott, adja vissza.

 XV.    CIKKELY A király lovászi, pecéri, kaszási ne merjenek szállani a nemesek faluira.

 XVI.    CIKKELY Egész vármegyéket, vagy egyéb királyi tiszteket örökbe nem adunk.

 XVII.    CIKKELY Ha valaki igaz szolgálatja által jószágot nyerend, attól soha meg ne fosztassék.

 XVIII.    CIKKELY Továbbá: a nemesek engedelmet nyervén tőlünk, szabadon mehetnek fiankhoz, úgymint nagytól kicsinyhez, és ezért jószágaikban meg ne károsíttassanak.

1 §. Azt, ki fiank előtt igaz törvény szerént vesztett, mi előnkbe nem bocsátjuk; sem azon pört, mely őelőtte kezdetik, míg ugyanott vége nem szakad; viszont a mi fiank is ezenképpen.

 XIX.    CIKKELY A várok jobbágyi, a Szent István királytól adott szabadság szerént éljenek.

I §. Hasonlóképpen az idegenek, akármi nemzetből valók, az eleitől fogva nekik engedtetett szabadság szerént éljenek.

 XX.    CIKKELY A dézmák pénzzel ne váltassanak meg, hanem mint a föld terem, bor vagy gabona fizettessék.

1 §. És ha a püspökök ellenmondanak, nem segítünk nekik.

 XXI.    CIKKELY A püspökök a mi lovainknak dézmát ne adjanak a nemesek jószágáról: se a király jószágába azonok emberei ne tartozzanak dézmát hordani.

 XXII.    CIKKELY a nemesek erdeire vagy réteire, ha ők azt ellenzik, a mi disznaink ne hajtassanak.

 XXIII.    CIKKELY  a mi új pénzünk esztendeig tartson húsvéttól fogva húsvétig.

1 §. És a pénz olyan legyen, amilyen volt Béla király üdejében.

 XXIV.    CIKKELY Pénzverő kamaraispányok, sótisztek, vámosok országunk nemesei legyenek.

1 §. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.

 XXV.    CIKKELY só ne tartassék az ország közepében, hanem csak Szabolcson s Regécben és a Végekben.

 XXVI.    CIKKELY jószág az országon kívül valónak ne adassék.

1 §. Ha valami jószág már valakinek engedve volna vagy eladva, a hazafiaknak megváltásra visszaadassék.

 XXVII.    CIKKELY A Mardurinák, amint Kálmán király rendelte, úgy fizettessenek.

 XXVIII.    CIKKELY Ha ki törvény szerént kárhoztatott meg, azt semmi hatalmas ne oltalmazhassa.

 XXIX.    CIKKELY A vár ispánja az ő megyéje jövedelmével elégedjék meg; a többi jövedelmek, melyek a királyt illetik, úgymint csöbör pénz, vám, ökrök és a várok két része, a királyé legyenek.

 XXX.    CIKKELY ezen négy jobbágytól, tudniillik a nádorispánytól, bántól, két ország-ispánytól, királyétól és királyné asszonyétól elválva, senki két tisztet ne viselhessen.

 XXXI.    CIKKELY Végre, hogy ezen mi engedelmünk és szerzésünk mind a mi üdőnkben, mind az utánunk következők üdejében örökké hatható legyen s fennmaradjon, hét egymáshoz hasonló levélben írattuk, és arany pecsétünkkel megerősítettük: úgy, hogy egy küldessék Pápa úrnak, hogy ő is írassa bé krónikájába, másik az ispotályban, harmadik a templomban, negyedik a Királynál, ötödik az Esztergomi Káptalanban, hatodik a Kalocsai Káptalanban legyen, a hetediket tartsa a nádorispány ki üdő szerént leend.

1 §. Úgyhogy ez írás mindenkor szemei előtt lévén, se maga ne tévelyegjen a feljebb megírottakban, se királyt, se nemeseket vagy egyebeket ne engedjen tévelygeni; hogy ők is gyönyörködjenek szabadságokban, és azért mihozzánk s utánunk élő királyaikhoz hívek legyenek, és a királyi koronának köteles engedelmességgel szolgáljanak.

2 §. Hogyha pedig mi e mostani rendelésünk ellen cselekedendünk, vagy valaki a jövendő királyok közül valamikor ellene akarna járni, ezen levelünknek erejével, anélkül, hogy valami hitlenség gyalázatjában essenek, mind a püspökök, mind más jobbágyok és az ország nemesei mindnyájan és egyenként is a mostaniak és jövendők és maradékok nekünk és utánunk való királyaiknak szabadon ellenünk állhassanak és ellenünk mondhassanak örökké.

3 §. Költ Cletus keze által, ki egri prépost, és a mi királyi udvarunknak kancelláriusa. A megtestesült Igének utána ezerkétszázhuszonkét esztendőben.

Második András Aranybullája (aranybulla eredeti szövege) mely 1222. esztendőben költ. Forrás: „Szerkesztette Szigethy Gábor Budapest: Neumann Kht., 2003” alapján.