26 nap van karácsonyig

A 26. angyali üzenet,

mely így szól: „Hidd el, hogy földi szükségleteid kielégítést  nyernek!" Egyszerűbben fogalmazva, ami itt a földön neked kell, ami a legfontosabb, azt megkapod. Az persze kérdés, kinek mi a legfontosabb. Van, aki annyival beéri, hogy ne haljon éhen, és ne fázzon, van aki a kacsalábonfogó palotával sem éri be. Sajnos, amióta világ a világ, ez így van. Tanulságul felteszek egy közismert mesét. Ez egy mese. Ez abból is látszik, hogy valaki tudás és munka nélkül akar meggazdagodni, sőt, a világ ura lenni. Ilyen a valóságban ugye nincs?! Sikerül is, vagyis majdnem sikerül … Íme a mese:

Mese felnőtteknek (is)

Az aranyhal és a három kívánság

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kunyhó a tóparton. Ott élt egy nyugdíjas tanár zsémbes feleségével, aki szintén az iskolában dolgozott.  Mint minden reggel, munka előtt – merthogy bejárt még óraadóként – elment az öreg a tóra horgászni. Alig ült le, megmozdult a zsinór, és látja ám, hogy egy gyönyörű szép halacska, fickándozik a végén. Hanem, nem volt az akármilyen! Úgy csillogott, villogott, hogy a napsugár is hasra esett rajta, merthogy az egy aranyhal volt. Tátva maradt az öreg szája a meglepetéstől, hát még amikor a hal megszólalt. Azt hitte, ilyen csak a mesékben van.

- Te szegény ember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Bármilyen kívánságodat teljesítem.

- Ó, te drága halacska, hát persze hogy elengedlek, hisz oly gyönyörű vagy. Élned kell! Én meg már öreg vagyok, nem kell nekem semmi, a nyugdíjunkból szépen megélünk – és ezzel visszadobta a tóba.

Hazament, kérdezte a felesége:

- No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?

- Fogtam én egy nagyon szép aranyhalat, még beszélni is tudott.

- Hol van? Mutasd!

- Úgy könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságomat teljesítette volna, de hát meg van nekünk mindenünk. Nem igaz? Megsajnáltam, visszadobtam.

- Ó, te szerencsétlen, ostoba fajankó! Egy ilyet kihagyni?! Életed végéig ebben az ócska kisházban akarsz élni? Aztán meg ezt a vacak Trabant 601-st is lecserélhetnéd már! A nyugdíjunkból esélyünk sincs rá! Azonnal eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat, garázzsal és egy Mercedest szeretnék, de legújabbat és a legszebbet!

Mit volt mit tenni, a bátyó visszaballagott a tópartjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:

- Hallod-e, te aranyhal! Az én feleségem azt üzeni, hogy a telkünkre, teremts egy szép nagy házat és cseréld le a Trabantunkat egy nagy Mercedesre!

Kisvártatva felbukkan a kishal, és megszólal:

- Eredj haza, jó ember! Úgy lesz, amint kívántad!

Hát valóban, ahogy hazaér, látja ám, hogy gyönyörű szép, nagy házuk lett, előtte pedig egy ezüstszínű merci. A felesége ott sürög-forog a konyhában. Egy rövid ideig nagyon boldog volt. De egyszer csak megint azt mondta:

- Hallod-e, eredj vissza ahhoz a halhoz, mondd meg neki, hogy a házat, meg az autót fenn is kell tartani. Meg aztán új ruhák, fodrász, kozmetikus, műszempilla, műköröm …. nyaralni is régen voltunk, szóval pénz kellene.  Sok. Mondd meg neki hát, hogy te akarsz lenni az iskola igazgatója, kutatótanár, jó magas fizetéssel, többféle pótlékkal. Vagy várj csak! Nem is! Inkább KK elnök.  Igazgatóként semmiben sem dönthetsz. Igen, inkább legyél a KLIK elnöke!

Ismét elment az ember a tó szélére. Bekiáltja:

- Hallod-e, te halacska! Az én zsémbes feleségem, mindig pöröl vélem!

Egy kis idő elteltével felbukkan a hal, azt kérdi:

- Hát mit akar a te feleséged?

- Azt akarja, hogy én legyek az iskolákat irányító KK elnöke, nagyon magas fizetéssel.

- Eredj haza, úgy lesz, amint kívántad!

Hát, ahogy megy hazafelé, jobbról is balról is köszöngetnek neki nagy tisztességgel, gyerekek, felnőttek, öregek, lányok és asszonyok: Jó napot igazgató úr! Hogy van kedves igazgató úr? Szép napot elnök úr! Üdvözlöm a kedves feleségét, elnök úr! …

- Most már csak meg vagy elégedve? – kérdezte hazaérkezve az újdonsült elnök.

- Jó, jó ez így, a fizetés se rossz … de több kellene. Ebből nem tudunk világkörüli útra menni. Meg aztán, jó lenne, ha Pesten is lenne egy nagy lakásunk, kapnánk hozzá lakásfenntartási támogatást, meg cafeteriát, aztán a külföldi utak után járó napidíjat, és persze gépjárművet, gépjárművezetővel. Vagy ide-oda vinnének bennünket helikopterrel, repülővel. Ez kell nekünk! Ehhez pedig – akárhogy is nézzük – miniszternek kell lenned!

- De hát nem jó nekünk …

- Semmi de! Eridj, amíg jól van dolgod!

Szegény ember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:

- Hallod-e, te halacska! Az én zsémbes feleségem, megint visszazavart.

Eltelik egy kis idő, előjön a hal, és kérdi:

- Hát most meg mit akar még a te feleséged?

- Azt akarja, hogy legyek miniszter – mondta halkan, szégyenlősen.

- Eredj haza, úgy lesz, amint kívántad! – mondta a hal, de már érződött a düh a hangján.

Épp csak hátat fordít az öreg a tónak, hát látja ám, hogy 4 marcona, öltönyös legény áll ott, kicsit arrébb pedig egy hatalmas fekete limuzin.

- Akkor, indulhatunk a reptérre, miniszter úr? A felesége már ott várja, a csomagok a repülőn.

- Miért, hova megyünk?

- Azt én nem tudhatom. Az én dolgom csak annyi, hogy biztonságban elszállítsam Önt a reptérre. Jut eszembe: az autóban van egy golyóálló mellény, azt kérem, vegye fel a zakója alá!

- Hogy mit!? Minek? Ki akarna engem lelőni?

- Sosem lehet tudni. Az ország tele van álcázott apró kis migránsokkal. Fő a biztonság!

Az idős tanár, zsémbes, nagyravágyó feleségével három nap, három éjjel egyfolytában úton voltak.  Történem és rajztanár lévén, most láthatta élőben először azokat a hírességeket, amikről eddig csak tanított, de sosem látott. A Gizai piramistól elkezdve, a Mach Picchun keresztül, a Tádzs Mahalig mindent, és akkor a természeti csodákról még nem is beszéltünk.

Ám negyedik napra kelve, mégis csak azt mondja az urának az asszony:

- Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a halhoz, és mondd meg neki, hogy én az egész világ úrnője akarok lenni! Azt akarom, hogy mindenki nekem hódoljon, és leboruljanak az emberek a lábam előtt. Azt akarom, hogy kezet csókoljon mindenki … persze csak az, akit testőreim a közelembe engednek! És azt akarom, hogy az aranyhal itt legyen az én tavamban, mindig kéznél, és csak nekem szolgáljon!

Hiába tiltakozott, szabódott a szegény tanár, csak vissza kellett mennie. Mondja szomorúan a tószélén:

- Hallod-e, te halacska! Az én telhetetlen feleségem, mindig pöröl vélem. Gyere elő, kérlek!

Ott kellett állnia nagyon sokáig. A víz haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett, majd nagy sokára felbukkant a hal.

- Mit akar a te feleséged?

- A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon, és mindenki neki szolgáljon.

- Jól van - mondja a hal - ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet, és bután másokon uralkodhat, kapja azt, amit megérdemel. Legyetek ismét szegények! Te semmivel nem vagy jobb, mint a feleséged, mert kiszolgálod őt, beteges vágyaiban. Eredj haza, megtalálod őt a régi, kis házatokban, és örülj, hogy nem egy börtönben!