12 nap van karácsonyig

A 12. angyali üzenet,

mely így szól: „A Lélek a visszatérő gondolatok, ötletek közvetítésével beszélnek hozzád, javítani akarnak valamit az életeden.” Voltár már úgy, hogy megálmodtad éjszaka a nappal eseményeit? Én már többször is.

Érettségi (1963)

Hisz valaki az álmokban? Én kisgyerekkorom óta.

Az érettségi a mi időnkben, még igen nagy dolog volt. A főiskola, egyetem ingyen volt, de akárki nem kerülhetett be, kitűnők és jeles tanulók között válogattak. Így talán érthető, hogy nagyon igyekeztem, hogy ötös legyen a töri érettségim (is). Általában szerettem a történelmet, egészen az első világháborúig. Ám ezután (a két világháború) annyi helyszínt, dátumot, nem egyszerűen évszámot, hanem hónapokat és napokat kellett megjegyezni, hogy az már nehezemre esett, ha lehetett, kerültem a témát. Ám érettséginél a kutyát sem érdekli, hogy én mit szeretek. Minden tételt kidolgoztam, valamihez még hozzá is olvastam, és kétszer háromszor átvettem valamennyit. Vagyis majdnem valamennyit, mert a második világháború átismétlésére már nem volt időm. Azt gondoltam magamban, miért pont az a kettőt (ami a második világháborúról szólt) húznám ki, és nyugodtan lefeküdtem.

Éjszaka álmomban érettségiztem. És mit húztam ki? A második világháborút. Persze alig, alig tudtam valamit. Mentő kérdésnek, feltették a normandiai partraszállást. Én meg csak néztem, mit aki megkukult. Megkérdezte a vizsgáztató, hogy tudom-e, hogy hol van. Mire én: Anglia? Erre mindenki a bizottságban el kezdett nevetni, majd fetrengtek a röhögéstől, és egy akkora egyest írtak be, hogy betöltötte a lapot. Na erre ébredtem fel, izzadtan, könnybe lábadt szemmel, rémes szívdobogással.

No, nem szaporítom a szót, a vonaton elővettem a kidolgozott tételeimet, és alaposan végig tanulmányozta a második világháborút, különösen a normandiai partraszállást. Azt persze tudtam, hogy nem Anglia, hanem Franciaország, meg hogy nagy jelentőséggel bírt, de pl. még nap dátumára sem emlékeztem. Szóval amíg ment a vonat – ez közel egy óra – csak ezzel foglalkoztam, és még a vizsgaterem ajtaja előtt is.

Rám került a sor. Remegő lábakkal bementem. Jó istenem most segíts! – gondoltam magamban – nyúltam a tételért és kihúztam a második világháborút. A partraszállásra külön kitértem, pontos dátumokkal, nevekkel és még azt is hozzátettem, hogy Hitler az invázió első óráit Berchtesgadenben átaludta. Ekkor a vizsgáztató megköszönte feleletemet (nem röhögött!) és azt mondta: Gratulálok, ötös!

Hisz valaki az álmokban? Én igen. Ez az álom, az életemet határozta meg.