A 20. angyali üzenet,
mely így szól: „Ha imáid és cselekedeteid nem hoznak azonnal eredményt, te akkor is bízz benne, hogy sikerülni fog.” Néha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy tervezted, de az nem jelenti azt, hogy az nem jó, talán még jobb is.
Még hogy nincsenek jó emberek?!
Húsz
évi házasság után özvegy lettem. Eltelt öt év, de nehéz a felejtés. Már nem fáj
annyira, ám nincs olyan nap, hogy valamiről eszembe ne jutna a férjem. Sok
mindent megőriztem, használom az asszonynevemet és hordom a jegygyűrűmet.
Nemrég
egy kisváros termálfürdőjében voltam. Általában bérlek egy kis szekrényt, ahova
lerakom a ruháimat és persze az órát, ékszereket. Most is így tettem. Pár óra
fürdőzés után összepakoltam és hazamentem. Otthon vettem észre, hogy nincs meg
a jegygyűrűm. Arra még emlékeztem, hogy reggel felvettem, de hogy beraktam-e
szekrénybe, vagy azzal fürödtem, vagy a szekrényben maradt… fogalmam sem volt.
Nagyon szomorú lettem. Két napig kínlódtam, és pocsékul éreztem magam.
Aztán
gondoltam egyet – olyan sokszor látok hasonlót – felraktam egy üzenetet az
internetre. Kértem mindenkit, aki a fürdőben, vagy környékén járt, és esetleg
talált egy jegygyűrűt az küldje el nekem. Egy egyszerű, keskeny,
jelentéktelennek tűnő aranygyűrű, nincs rajta név, dísz, nincs benne gyémántkő,
de nekem ez első szerelmet, gyermekeim apját, a világot jelenti. Ha nem lesz
meg a gyűrű, ha nem viselhetem minden nap, egy újabb darabkát veszítek el a
férjemből.
Eltelt
5-6 nap, csengetett a postás, küldeményem érkezett. Boldogan csomagoltam ki,
mert tudtam, ez az én gyűrűm lesz. Meglepődtem. Már látszatra sem stimmelt
valami, de felhúztam az ujjamra, nagyon nagy volt. Ez sajna, nem az enyém –
állapítottam meg szomorúan.
Két
nap múlva, megint jött egy kis csomag, és rá egy napra megint. Egyik sem az
enyém volt, de melegség költözött a szívembe.
Ezúton
szeretnék hálás köszönetet mondani mind a három becsületes, névtelen
„megtalálóknak”.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése