100. mesém

Imádom a meséket! 

Nálam sokkal okosabb ember mondta: „A mese az egyetlen hatékony etikai oktatás a kisgyerekek számára, mert abban van jó és rossz, a legkisebb királyfi megküzd a sárkánnyal, vagyis felveszi a harcot a rossz ellen. Van benne élet és halál, igazmondás és hazugság, vagyis minden, ami egy etikai világképhez tartozik.” /Vekerdy Tamás/

Mindig szerettem a meséket, mert ott legalább van igazság, ott mindig a jó, a nemes győzedelmeskedik. Az ész, a találékonyság, a bátorság felülmúlja a vagyont, a rangot. Ám írni, csak az unokák megjelenésével kezdtem, szóval úgy 14, 15 éve.

És most megírom a 100. mesém, ezért a címe is 100-as mese lett. A 100, persze egy kis jóindulattal száz, mert van amelyik nyúlfarknyi, és van amelyiket nem merem felvállalni (pl. a Kaki-maki címűt), vagy azt, amit kifejezetten olvasás gyakorlására, megszerettetésére, személyre szabottan írtam, és nem érdekelt a tartalom, vagy a tanulság, sőt nevelni se akartam vele.  

Íme, a 100. mese, vagyis versesmese, ami direkt erre az alkalomra íródott.