Kibújás, vagy bebújás …

„Jön a tavasz, megy a tél …”

vagy ez még egy kicsit korai? Weöres Sándor szavait kölcsönöztem tavaszvárásom kifejezésére. A néphagyomány szerint, ha február másodikán a medve kibújik barlangjából, megjósolható, hogy mikor köszönt be hozzánk a tavasz. Ha meglátja az árnyékát, akkor visszabújik, hogy folytassa téli álmát, ám ha nem, akkor hamar megérkezhet hozzánk a tavasz.

Ezért csináltunk egy barlangot és egy macit. Ez akkor bújik ki és megy vissza, amikor mi akarjuk. Letöltöttem az internetről (de kézzel is könnyű megrajzolni) egy barlang és egy napocska képét, majd kivágtuk. 

A barlangot ráragasztottuk egy olyan dobozra, amelynek az elejének a nagy részét középen kivágtuk. Ennek a sarkára erősítettük miltonkapoccsal a Napot, így az fel, le hajtható. 

A macit WC papír henger segítségével készítettük. A henger a test, 2 láb és 2 „kéz” talpat gyurmaragasztóval erősítettük rá, mint ahogy a fejet is. A kész macit egy papírlapra ragasztottuk, aminek a segítségével, ki-be tudjuk húzogatni a barlangban. 

Ha kihajtjuk a Napot, kihúzzuk a macit, az visszamegy a barlangba. Akárhányszor tollhatjuk, húzhatjuk ki-be kedvünkre. Az időjárás meg majd eldönti mit akar.