Kötelező irodalom

Irodalmat játszunk.

Lehet az irodalmat játszani? Azt talán nem, de játszva tanulni, megközelíteni, megszerettetni, azt igen. Ráadásul a kötelező irodalom, valahogy soha, egy generációnak sem volt szíve csücske. Sok gyermek, néha pedagógus is, szenved tőle. Most pedig még nehezebb a helyzet, mint 20-30 éve, mert sokkal több könyv van, és akkor a filmekről és az internetről még nem is beszéltünk.

Nehezebb ma gyereknek is, tanárnak is, hisz megváltozott a nyelvezet, a szókincs, az életmód.  Egy mai (főleg jómódban élő) tanulónak, nehéz megmagyarázni, milyen jó bogyókat enni. („Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belőle néhány szem kökényt. ….– Jó az – mosolyodott el a bice-bóca – , csak sok legyen belőle. A rigók is szeretik. ….Tudtam azt én is, hogy a kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban egyszer egész kalappal kaptam Messzi Gyurkától. Egy-két szemet megkóstoltam belőle, de a színe jobban tetszett, mint az íze.”) Aztán ott van a rengeteg magyarázatra szoruló kifejezés, csak ebben kis részben pl: „feslésébe, kökény, megcsípte a dér”, vagy másutt: „markoláb, szüle, varnyú, ángyi” stb.

Arany Jánost imádom. A Toldit is. Ám az is jócskán tele van magyarázatra szoruló szóval. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy akkor ne foglalkozzunk vele, csak azt, hogy megértem, ha a mai gyerekeknek gondot okoz az olvasása.

Ezért találok ki – amire tudok – valamilyen játékot, most pl. a kötelező irodalomra. Az anyagot úgy válogattam össze, hogy a rengetegből, osztályonként 2-2 legyen, és minden szerző csak egyszer szerepeljen.

A játék része 90 kártyalap, ami a következőkből áll:

• 3.osztálytól 12-ig 2-2 kötelező irodalmat választottam,
• mindegyik kötelező irodalomból 4 kártyát készítettem: A mű írója, címe, szereplői, rövid tartalma,
• tartozik még a játékhoz 2 db Einstein kép, ő a kakukktojás, hisz semmi köze az irodalomhoz, ő fizikus,
• valamint 3 db Biblia kép, az örök „bestseller”, a legolvasottabb könyv, ő az ász, mindent helyettesít
• végül 5db kártyalap, az „Artisjus Irodalmi Díj”, melyet a fiatal irodalmároknak szoktak adni elismerésül és ösztönzésül. Ezt a játékunkban az kapja, aki jól rakta ki a lapokat.

A játékban vannak kék és piros lapok, C, T, SZ, I jelöléssel. A C címet jelent, a T tartalmat, a SZ szereplőket, az I írókat. A két színnel és a betűjelekkel könnyű a négyes sort kirakni. 

A játék neve OK. Miért éppen ez? Az OK jelentése „minden rendben”, „jól van”, „értem/értettem”. Fordítva olvasva KO, vagy kötelező olvasmányok. Vagyis, értem a kötelező olvasmányokat, minden rendben. Ennek megfelelően készült a doboz, melyben a kártyák vannak. A kártyáknak viszonylag nagyobb doboz kellett (ez egy kávékapszulás), hisz 90 lap van benne. Ez ugye nagyon soknak tűnik, de van ennél nagyobb lapszámú kártya is, pl. a  „Nemesis” nevű kártya, ami 300 lapból áll. 

Játékszabály: Cél, hogy minél több sorozatot tudjon valaki kirakni. Egy sorozatban kell egy I, egy Sz, egy T és egy C, kékből vagy pirosból.

Minden játékos kap 5 lapot, és utána felváltva húznak a pakliból, amiből az elismerést jelentő „Irodalmi díj” lapokat kivettük. Ha megvan egy sorozat, akkor leteszi maga elé. A Biblia minden lapot helyettesít. Az Einstein viszont semmire se jó. 

Akiknek sok jó sorozatuk van, vagy vállalkoznak arra, hogy a kártyák alapján bemutatják az egyik olvasmányt, megkapják az irodalmi díjat.