Egyik szemem sír, a másik nevet.
Azt hiszem ez a szólás jellemzi legjobban a hangulatomat, amikor a Modernnagyi weboldal statisztikáját böngészem. Szinte nincs olyan nap, hogy Magyarország állna az élen. Persze Németország nagyobb, mint mi, de volt olyan, amikor Svédország, vagy Finnország volt a csúcson, pedig ők hozzánk hasonlók.
Azért nem értem az
egészet, mert magyarul írok, és a legtöbbször magyar vonatkozású dolgokról. Írok
a magyar királyokról, az Árpád-háziakról, a magyar hanglejtésről, a magyar
helyesírásról (ly vagy j), az aranybulláról, vagy verseket fabrikálok valami
tananyag megtanulásához. De mondhatnám a különböző társasjátékokat vagy
kártyákat is, melyek szintén a magyar oktatást-tanulást hivatott segíteni.
Szóval az egyik szemem
nevet, mert örülök hogy más országokban is olvassák a weblapomat, a másik
szemem sír, mert elszomorít, hogy a magyarországi nézettségem olyan alacsony,
hogy a sorban csak a 4.5. vagy 6. helyen van. Ennél már csak szomorít el
jobban, hogy abból a városból, ahol életem nagy részét töltöttem, ahol
állítólag sokan ismernek, alig-alig van olvasóm.
Se baj! Teszem tovább a dolgom, aztán lesz, ahogy lesz. Azért, ha azt vesszük, hogy Magyarország lakóssága közel 10 millió, akkor a világ ranglista 8. milliója, nem olyan rossz. Vagy rosszul látom?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése