11.11.11.1.
Vagyis november 11-én 11 óra. Ezen a napon, 1918-ban lett vége a huszadik század első nagy nemzetközi konfliktusának, az I. világháborúnak. Családunk öregjei közt voltak, akik mindkét világháborút megélték. Szüleim már csak egyet. Én és a gyerekeim eddig azt hittem megússzuk. Megúsztuk? Nem? Az emberek nem tanulnak a történelemből?
Az
I. világháború 1914 augusztusától kezdve a következő négy év során számos
fronton zajlott, s amelynek gyújtószikráját a Habsburg főherceg, Ferenc Ferdinánd
meggyilkolása jelentette. A háború során az antant hatalmak - Nagy-Britannia,
Franciaország, Szerbia és a birodalmi Oroszország (a később hozzájuk csatlakozó
Olaszországgal, Görögországgal, Portugáliával, Romániával és az Egyesült
Államokkal együtt) - harcoltak a központi hatalmakat alkotó Németország és
Ausztria-Magyarország (valamint a későbbiekben csatlakozó ottomán Törökország
és Bulgária) ellen. Ahogy a harcok egyre inkább belesüllyedtek a költséges
csaták és a lövészárok-hadviselés révén kialakult patthelyzetbe, a kezdeti
lelkesedés is alábbhagyott. A nyugati front leghosszabb lövészárok- és
erődrendszere több, mint 700 kilométeres távolságra nyúlt. Keleten ugyan a
front nagy kiterjedése megakadályozta a hosszú árokrendszerekben vívott küzdelmek
kialakulását, azonban a konfliktus itt is ugyanolyan heves volt, mint nyugaton.
Szintén nagy összecsapásokra került sor Észak-Olaszországban, a Balkánon és az
ottománok uralta Törökország területén. Szárazföldön, tengeren és - a
történelem folyamán most először - a levegőben is folytak a harcok.
Az
I. világháború a modern kori történelem egyik legpusztítóbb harca volt: közel
tízmillió katona vesztette életét. Ez a szám messze felülmúlta a megelőző száz
év összes háborús konfliktusában bekövetkezett halálesetek számát. A sérültek
száma a becslések szerint elérte a 21 milliót. Mindezek a hatalmas veszteségek
részben az új fegyverek, például a géppuska és a harci gázok, bevetésének
tulajdoníthatók. 1916. július 1-e volt az a nap, amelyen a legtöbb halálos
áldozat esett: a brit hadsereg csak a Somme folyónál 57 000 katonát veszített
el. Összességében azonban Németország és Oroszország fizette a legnagyobb
emberáldozatot: becslések szerint 1 773 700, illetve 1 700 000 katonájuk nem
tért haza a háború után. Franciaország a mobilizált haderő 16%-át veszítette
el, a kutatók azonban úgy tartják, hogy akár 13 000 000 nem harcoló személy is
áldozatul eshetett az ellenségeskedés közvetlen vagy közvetett hatásainak. A
halálozási arány a háború végén kirobbanó spanyolnátha-járvány – a
világtörténelem leggyilkosabb járványa - következtében még magasabbra szökött,
és milliók veszítették el az otthonukat. A vagyoni és ipari kár - különösen a
háborúskodás legfőbb színtereiül szolgáló Franciaországban és Belgiumban -
katasztrofális méreteket öltött.
1918.
november 11-én 11:00 órakor véget értek a harcok a nyugati fronton. A „nagy
háború”, ahogy a kortársak nevezték, befejeződött, Azonban a konfliktus messze ható nemzetközi, politikai, gazdasági és társadalmi következményei még
hosszú évtizedeken át éreztették hatásukat.
És
még mindig vannak, akik nem tárgyalóasztalnál akarják a problémáikat megoldani.
Nem tanulunk, nem tanulnak a
történelemből.
Forrás:
https://encyclopedia.ushmm.org/content/hu/article/world-war-i-abridged-article
alapján.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése