December 13.

Heinrich Heine

német költő író, elsősorba romantikus költőnek tartják, számtalan szerelmes verse ismert, de politikával is foglalkozott és karácsonyról is írt. A Három királyok a cikk végén olvasható.

1797. december 13-án született Düsseldorfban Harry Heine néven, zsidó kereskedői családban. Édesapja és az egész család kereskedőnek szánta, és egy ideig részt is vett a családi üzletben. Közben azonban a költészet és a filozófia érdekelte.

A gazdag bankár nagybácsi, Salomon Heine unokaöccsének tanulmányait és később utazásait is finanszírozta – az ő vagyonából részesült élete végéig Heine, havi támogatások formájában. 1821-ben jelent meg első verseskötete, de még nem keltett vele visszhangot. 1827-ben az unokahúgai iránt érzett viszonzatlan szerelem kínjait megéneklő Dalok könyve azonban meghozta számára a hírnevet.

1831-ben elhagyta Németországot, Párizsban telepedett le.1841-ben feleségül vette Crescencia Eugenia Mira-t, akit verseiben Mathilde-ként említ, de házassága alatt több romantikus kapcsolata is akadt. Mathilde sosem tanult meg németül, férje verseit nem is olvasta. 1843-ban barátságot kötött Marxszal, és még ebben az évben megjelent nagylélegzetű ironikus műve, az Atta Troll. 1845-től komoly gerincbántalmak tették elviselhetetlenné életét, valószínűleg multiplex szklerózisban vagy szifiliszben szenvedett. Utolsó nyolc évét félig vakon töltötte gyötrelmes „matracsírjában”. Még így is figyelemmel kísérte az európai eseményeket, és felfigyelt a magyar szabadságharcra, sőt Petőfi költészetével is megismerkedett. 1849 októberében című verse méltó emléket állít a magyar forradalomnak. Heine Kertbeny Károly fordításában olvasott Petőfi verseket, Petőfi pedig három Heine verset fordított le magyarra.

Erzsébet királyné, Ferenc József felesége, vagyis Sissi is Heinét vallotta kedvenc költőjének.

Heinrich Heine 1856-ban halt meg Párizsban, a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

A három királyok napkeletről

bezörgettek minden házba:

„Melyik a betlehemi út,

te kedves fiú, te lányka?”

De nem tudta ifjú,

és nem tudta vén,

és tovább ballagtak hárman:

egy csillagocskát követtek ők,

mely tündöklött kedves-vidáman.

És József háza fölött megállt,

ott bementek, meghajoltak:

a kisborjú rít, a gyermek sírt,

s a három királyok danoltak.

(Fordította: Fazekas Anna)