Saját mesekönyv

Legkisebb unokám könyve.

Pontosabban első mesekönyve. A saját alatt most nem az értendő, saját, mert megvettem, és akkor az már az enyém, hanem hogy kifejezetten neki íródott. Ilyet nem először csinálok, egészen pontosan mindegyik unokámnak csináltam.

A legelső, a legnagyobb unokám már 16 éves, szóval jó régen íródott az első. Aztán sorban jöttek a többiek. (A könyv borítója az adott gyermek kinőt, kedvelt ruhadarabjóból készült.) 

Most a legkisebben a sor, és mivel már nyugdíjas vagyok és több időm van, jobban látom, hogy mire van szükség. Ez a legelső könyv, igazából nem is mesekönyv, hisz mesét nem tartalmaz, inkább csak képeket. Most mindenki azt mondhatja: Hisz tele vannak a boltok ilyennel, nem egyszerűbb venni? Biztos egyszerűbb lenne, de azokkal (ne tekintsetek nagyképűnek, szomorúan írom) elégedetlen vagyok. A kicsiknek szánt állatos képeskönyvek képei, nem hasonlítanak a valóságra. A legtöbb cuki, aranyos, mosolygós, de a valósághoz semmi köze. És nem csak a színei miatt (lila elefánt, rózsaszín cica stb.) hanem az alakjuk miatt. A legdurvább, amikor a méhecskéket 2 lábbal és 2 kézzel (vagyis a 6 helyet, 4 végtaggal) rajzolják. 

Nyilván ezekre is szükség van, de én azt gondoltam, ismerje a meg először a valóst. Ezért összegyűjtöttem a közelünkben lévő, leggyakoribb állatokat. Azokról gyűjtöttem fényképet, és olyan rajzot, ami hasonlít a valósághoz, majd mindegyikhez fabrikáltam egy kis versikét. Tanítói mivoltom sem hazudtolhattam meg, az állatok kezdőbetűit is oda biggyesztettem. No nem azért, mert azt gondolom, hogy egy egyévesnek olvasni kell tanulnia, csak hogy a betű formájával ismerkedjen. 

Ilyenből készítettem 14 darabot. Az első képeskönyvünkben tehát szerepel 14 állat. 

Ezekből a lapokból készült el a mesekönyv úgy, hogy 1-1 lapon 1-1 állat van (fénykép és rajz) a hozzá fabrikált versikével. (Könyv nyitva)

A címlapon pedig az egyedi könyv tulajdonosa.

A kezdeti sikereken felbuzdolva elkészítem a madaras és a családos könyvünket is.