Batthyány Lajos, február10.

Aradi vértanuk


Talán mindenki furcsállja, mért foglalkozok az aradi vértanukkal februárban, hisz őket októberben végezték ki. Nos, most inkább Batthyány Lajosra szeretnék emlékezni, aki közel 140 éve, február 10-én született.

Az egyik legnagyobb MAGYAR volt, és az ő nevéhez köthető az első magyar független felelős minisztérium, az úgynevezett Batthyány-kormány. 

A most bemutatásra kerülő játékom mégis – igazodva a jelenlegi történelem tananyaghoz – az aradi vértanukról szól.

Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Noha Aradon 16 honvédtisztet végeztek ki, a nemzeti emlékezet elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet és a miniszterelnököt tartja számon: 

  1. Aulich Lajos, német
  2. Damjanich János, szerb
  3. Dessewffy Arisztid, magyar
  4. Knezić Károly, horvát
  5. Kiss Ernő örmény
  6. Lahner György, német
  7. Lázár Vilmos, örmény
  8. Leiningen-Westerburg Károly, német
  9. Nagysándor József, magyar
  10. Poeltenberg Ernő, osztrák
  11. Schweidel József szlovák
  12. Török Ignác magyar
  13. Vécsey Károly magyar 

gróf Batthyány Lajos miniszterelnök.

Én még hozzávettem Lenkei János tábornokot, a 14. vértanút, mert ő a fogva tartása körülményeibe és az ott szerzett sebeibe, az őrök bántalmazásába halt bele, valamint Kazinczy Lajos ezredest, a 15. vértanút, mert ő volt a legfiatalabb, csupán 29 éves. Mellesleg, ő volt a híres Kazinczy Ferenc (író, műfordító, nyelvújító) egyik fia.

Magyar hősökről szoktunk beszélni, de a fenti összetétel jól mutatja, hogy az aradi vértanúk csoportja nem volt kizárólag magyar nemzetiségű, hanem a különböző nemzetiségekből érkező személyekből állt. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc során sokféle nemzetiségű résztvevő harcolt a függetlenségért és a polgári szabadságjogokért, és az aradi vértanúk kivétel nélkül hősies szerepet játszottak ebben a történelmi eseménysorban.

Végül, a játék: a játék lényege, hogy a személyeket, a neveket és a nemzetiségüket kell összhangba hozni. Ehhez a játékosok sok segítséget kapnak. Mert legyünk őszinték, majdnem mindegyik ugyanolya ruhában van, mindegyik bajuszos, ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti őket.

A játékhoz tartozik

3 körlap. A legnagyobbikon a vértanuk képe, a középsőn a nevük és a legkisebb, belső körön a nemzetiségük szerepel. A beazonosításban segítenek a színek és a számok. A körlapok milton kapoccsal kerülnek összeerősítésre. 

Két képsor, mely a doboz 2-2 oldalán található. Szintén a beazonosítást segíti. 

Tartó doboz, mely egy közönséges dobozból lett átalakítva. 

Egy dobókocka, melynek az oldalain a nemzetek kezdőbetűi vannak: M (magyar),N (német), Sz (szlovák vagy szerb), H (horvát), Ö (örmény), O (osztrák) 

Jutalom jelek, keresztek. Miért kereszt? A keresztet az "univerzális értelmezése" miatt választottam. Ez egy olyan szimbólum, koncepció, mely könnyen felismerhető és érthető különböző kultúrákban és nyelveken. Széles körben elfogadott és értelmezhető a világ különböző részein, függetlenül az emberek kulturális, nyelvi vagy vallási hátterétől. Kifejezi a humanitárius segítségnyújtás gondolatát, már pedig mi most segítünk (virtuálisan, játszásiból). 

 

A játék célja, a személyek, nevek és nemzetiségük össze párosítása, esetleg megjegyzése.  

A játék menete: A játékosok felváltva dobnak, és attól függően, hogy melyik betű látszódik, olyan hős életét menthetik meg, akinek ezzel kezdődik a nemzetisége. Pl. ha M, akkor egy magyar, ha Ö, akkor egy örmény katonát. Tekintve, hogy több magyar, illetve több német van, akinek ezek a betűk jutnak egyszerre több hőst is megmenthetnek.  Mindig végig kell mondani a jellemzőket, vagyis: „Megmentettem Török Ignác tábornokot, aki magyar volt.” (A kitekerés, a szín, a szám segít) Akit a játékos megment, annak képére kirakja a saját jelét. Addig tart a játék, amíg mindenkit meg nem mentünk. Az győz, akinek több jele került kirakásra.


 

Megjegyzések