Anyáknak, nagyiknak, dédiknek!

Anyák napja.

Magyarországra az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából. A legelső anyák napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját.

Az anyák megünneplésének története azonban sokkal régebbre, az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték. Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét.

Én, a magam réséről azt mondhatom, ismerem az ünnepet úgy, mint kisóvodás, mint iskolás, mint anya, mint nagymama és mint pedagógus. A megható ünnepségek része általában a kis kezekkel készített ajándék és a virág. Legkisebbik unokám ajándéka: 

Ám én most apevákkal tisztelgek előttük. Hogy mi az?

Az apeva egy új, mondhatni műfajértékű, cím nélküli versforma, amelyről egyszer már írtam. Jellemzője, hogy mindössze öt sorból áll, és valami fontos gondolatot tartalmaz. Az első sora csak 1, a második sora 2, a harmadik sora 4, végül az ötödik sora 5 szótagból állhat.

Beleszerettem ebbe a stílusba: rövid, tömör, sokatmondó. Lehet, hogy a mai, egyre kevesebbet olvasó emberek számára ez a jövő?! Persze, profi módon kellene művelni, én meg még csak kezdő vagyok, ennek ellenére már pályáztam vele, és elég sokat írtam. Ez valahogy könnyen jön.