A 3 M

Mutasd! Mozdulj! Mutasd! 

Amikor egy kétéves gyermek képet lát egy mesekönyvben, felismeri a tárgyakat, állatokat vagy embereket, akiket ábrázol, de még nem teljesen érti, hogy ez "csak" egy kép. Számára a képen látott dolgok gyakran összefonódnak a valóságos tapasztalatokkal, ezért sok esetben úgy reagálhat egy rajzra vagy fotóra, mintha az egy valódi tárgy vagy lény lenne. Például, ha egy képen egy kutyát lát, örülhet neki, mintha élő kutyát látna, vagy esetleg megpróbálhatja megérinteni a képet.

Ebben az életkorban a gyerekek nagyon fogékonyak a megfigyelésre és az utánzásra, ami az egyik fő tanulási módjuk. Ha egy képen egyszerű, felismerhető mozdulatot látnak, például egy integető, ugró figura vagy tapsoló alak, akkor biztosan, hogy megpróbálják azt leutánozni. Ez nemcsak azért fontos, mert szórakoztató a gyermek számára, hanem azért is, mert segíti a testtudat és az érzelmi kifejezések fejlesztését. Amikor a gyerekek egy képet néznek, előfordulhat, hogy felismerik a mozdulatot, és ennek hatására kezdik ismételni azt, különösen, ha az egyszerű és a mindennapi életben is megtapasztaltak már hasonlót (integetés, tánc, lehajlás, guggolás stb.).

Ha mi, felnőttek, bátorítják a gyermeket arra, hogy próbálja meg leutánozni a képen látott mozdulatokat, az még jobban elősegíti a tanulást és a mozgáskoordináció fejlődését. Ez az interakció egyben közös játék és tanulási lehetőség is, ahol a gyermek és a felnőtt együtt fedezhet fel új dolgokat. Erre gondoltam, amikor az alábbi, egyszerű játékot kitaláltam.

Végül a játék:

3 M-nek neveztem el, mert: Mutasd! Mozdulj! Mutasd! Vagyis először egy lapocskát kell választani, azt el kell játszani, illetve be kell mutatni. Ha az egész család beszáll a játékba, akkor az igazi buli.

12 db 10 x 10 cm-es karton lapra rajzoltam 1-1 egyszerű mozdulatot. Vonalka-ember. 

A vonalka-embert „felöltöztettem”, kiszíneztem. A lapot piros szigetelőszalaggal körberagasztottam, egyrészt, hogy szebb legen, másrészt, hogy a papír el ne vágja a gyermek kezét. 

Van köztük 1, amire az van írva, hogy „TE”. Ez azt jelenti, hogy a kis kétévesünk, kitalálhat 1 mozdulatot, és a többieknek azt kell csinálni. Na, ebből lehet a móka! 

Már csak egy jó doboz kell, és a helye is megvan.