Nagypapák világnapja, 11.09.

Mi bennük a közös?

Nagypapák. Gyermekkoruk óta sportolnak. Az értékrendjük élén nem a pénzhajsza áll, hanem az egészséges életmód, a boldogság keresése, a szeretet átadása.

Az idősebb nagypapa Homonnay Ferenc, 90 éves. Gyermek kora óta atletizál, de a futást tartja legtöbbre. Szinte semmi se kell hozzá, és bárhol lehet csinálni. Az évek során, annyi érmet és oklevelet gyűjtött össze, hogy alig fér el a szekrényében.  

Imádja a Balatont, és vitorlázik, sőt, megtermeli a saját kis borát. Amire azonban a legbüszkébb, a gyermekein kívül, az az 1989-ben, Dániában szerzett világbajnoki aranyérem. De talán még ennél is többet mond, hogy még tervei vannak. 2024 nyarán, a Szenior Atlétikai Világbajnokságon Göteborgban ezüstérmes lett, és már készül  következő világbajnokságra, ahol az aranyat célozta meg. 

A „fiatal” nagypapa Balogh Géza, 80 éves. Szintén kisgyermek kora óta sportol, bár nála az utcai foci, és az iskolába való rohanás volt a kezdet. A családban tudják, de mások előtt sem titok, hogy 1 iskolatáskájuk volt közösen a testvérével. Az egyik délelőtt jár iskolába a másik délután. Így egy rohanás volt mindennap: táskapakolás, csere, becsengetés előtt érkezés! Ez igazán jó edzés, nem? 

Aztán jöttek a csapatok, az egyesületek, a kisebb nagyobb sikerek. Ám a mai napig focizik – igaz, már csak kispályán – és minden reggel tornázik. A napi 75-80 fekvőtámasz sosem maradhat el.  A házhoz egy szép nagy kert, és egy kis tó tartozik. Ott aztán mindig akad valami tennivaló. Olvasásra mindig jut idő, szinte falja a könyveket. 

És hogy a jó példa ragadós, hát az unokák bizonyítják. Mindegyik jótanuló, mindegyik sportol, és mindegyik szerzett már trófeát. Igaz, a legkisebb (még nincs 2 éves) csak ugrál és szaladgál, de már rúgja bőrt, és tapsol, ha kapuba megy a labda.