Szabó Lőrinc 125/2

Játék és versike.

Mit csinál a kis kezem? – kérdezem én, ugyanezt Szabó Lőrinc így fogalmazza: Sokat tud a kis kezem. Természetesen én a nyomába sem léphetek, de az ő veséről jutott eszembe az én kis próbálkozásom, amit kétéves kisunokámnak szántam.

A játék rém egyszerű, és hagyományos. Mondjuk a versikét, és értelem szerint mutogatjuk. Pl. Amikor azt mondjuk: „Mit csinál a kiskezem? Megfogja a karom, lábam, fejem.” Akkor tényleg megfogjuk a karunkat, lábunkat, majd a fejünket, mi közben a kép is előttünk van.  Hisz jól tudott, a tanulás, a bevésés legjobb módja, ha több egyszerre több inger éri a gyermeket. Jelen esetben látja, hallja, csinálja. Íme versikém:

• Mit csinál a kiskezem? Megfogja a karom, lábam, fejem.
• Mit csinál a kiskezem? Megfogja az orrom, szám, szemem.
• Mit csinál a kiskezem? Megfogja a hajam, nyakam, fülem.
• Mit csinál a kiskezem? Rajzol, ír, kanalat fog, ha eszem.
• Mit csinál a kiskezem? Csipked vagy simogat kedvesen.
• Mit csinál a kiskezem? Örömében tapsol lelkesen!  
  

Íme Szabó Lőrinc verse, ami sokkal szebb és tartalmasabb, és biztos meg is fogom tanítani kisunokámnak, de csak 1-2 év múlva.       

Szóval fabrikáltam egy versikét és készítettem hozzá képet. Ezt kirakjuk, segít neki is nekem is, aztán mondjuk és mutogatjuk.  A feladat nem csak verselés, hanem a testrések tanulása is.