Ami szép

„A vizuális nevelés célja a vizuális észlelés, emlékezés, képzelet, a vizuális gondolkodás pontosabbá, könnyedebbé tétele, az intellektuális látás kialakítása. A gyermekek tér-forma-szín képzetének gazdagítása, esztétikai érzékenységük, a szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása.” Ez természetesen – hivatalosan! – az óvodák és az iskolák feladata. De ne gondoljuk, hogy a szülőknek, illetve a nagyszülőknek kisebb a felelőségük. A harmonikus személyiségük kialakítása, a látáskultúrájuk megalapozása a" teljes ember" nevelése egy életen át, a feladatunk. Közös feladat azoknak a képességeknek fejlesztése, ismereteknek az átadása, amelyek a látható világ használatához, megértéséhez, a kreativitás fejlesztéséhez szükséges.

Tán sohasem volt ennyire nagy szükség az odafigyelésre, a segítségre mint most, amikor annyi külső hatás, információ éri őket. (TV, Internet). Meg kell tanítani őket, hogy szét tudják válogatni az ocsút a búzától, a szépet a csúnyától, a rosszat a jótól. Egy kicsit talán túl komolyan kezdtem, pedig nem gondolok világmegváltó dolgokra. Ha közösen sétálunk, kirándulunk, TV-t nézünk, vagy akár csak öltözködés közben, egyszerűen elmondjuk a véleményünket. Látod, ez szép, ez csúnya, ez érdekes, ez különleges, ez illik hozzá, ez nem illik … stb. Aztán keressük a megfelelő szavakat, amivel megindokoljuk. Legyen a szótárunkban a jó és a rossz dolgok megnevezésére számtalan kifejezés. Érezzük, éreztessük az árnyalati különbségeket. (Pl. „szép" festői, fenséges, magasztos, pazar, nagyszerű, pompás, pompázatos, fényűző, esztétikus, ízléses, mutatós, szemrevaló, tetszetős, ...) Persze a vizuális neveléshez ismeretanyag is tartozik: szín, forma, tér, mozgás, fény stb. de ezt majd megtanulják az óvodákban és az iskolákban. Mi pedig tegyük hozzá a lehetőséget és a szívünket. Amióta világ a világ, keressük a szépet és próbáljuk megmagyarázni: Mi a szépség? Milyen szerepe van a szépségnek életünkben? Nem akarok filozofikus kérdésekbe belemenni, és főleg nem akarom azt megválaszolni, ami a legokosabbaknak sem sikerült igazán, de egyet biztosan tudok. A szépet észrevenni és értékelni, egy megtanulható és nélkülözhetetlen képesség. Ehhez a gyerekeknek kiművelt felnőtt fejekre, lényeget látó felnőtt szemekre és érző felnőtt szívekre van szüksége. (Ezek vagyunk mi, a nagyszülők)

Tudom, Kedves Klubtársaim, most azt gondoljátok, hogy mindenkinek más a szép. Ezt nem is vitatom. Azt már inkább, hogy a szép az „ép testben ép lélek”. Amikor ezt hallom, mindig Quasimodo, a púpos toronyőr jut az eszembe. Ellenpéldának pedig egy két csinos, szép pofikájú celebet említhetnék. Szemán Ferenc képzőművész szerint az ember, az alkotó ember keresi, örökkön keresi a szépet. Szerinte szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket. Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel. Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Megmosolyogtat, megnevettet. A szépség örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz. Hát nem kötelességünk-e ezt észrevetetni, továbbadni?

Cimkék: