Indiántábor 6. Játékok

Ebben a részben a Netről összegyűjtött olyan indián játékokat mutatok be, amelyek nem túl eszközigényesek, könnyen megoldhatók, és könnyen játszhatók. A legtöbbet még egy kicsit le is butítottam, és megoldhatóvá tettem. Pl. a labdát nem kőkarikán, hanem autóabroncson keresztül kell dobni (tok-ta-pok), a rönkfutásnál nem 90 kg-ot, csak kb 2 kg-os husángot kell vinni, illetve a bot-labdában a fahusángot polifoam úszást segítő rúddal helyettesítjük.

Maja gól, tok-ta-pok

Az amerikai foci őse. Mexikói kutatók megállapították, hogy Chichén Itzában az ünnepi labdajátékokra szolgáló pályát csillagászati megfigyelésekre is használtak az ősi indián kultúra képviselői. A labdajátékokra használt udvar a Chichén Itzá-i templomok közelében található, és most kiderült, hogy olyan megfigyelőtornyokat építettek rá a maják, amelyeket a napéjegyenlőségek és a napfordulók észlelésére emeltek. Mindez magyarázatot adhat a labdajátékoknak a különböző kultuszokban játszott szerepére is. A most megtalált járulékos épületrészek ugyanis a labdapálya alacsonyabb falaira épültek rá.

E labdajáték célja az volt, hogy a játékosok könyökükkel, térdükkel és csípőjükkel (mások szerint: vállal, mellel és csípővel) egy nehéz, gumiszerű labdát bejuttassanak egy kőből készült körbe. A kör a falon volt elhelyezve, méghozzá 6,5 méter magasan. ). A játékosok bőr ágyékkötőjén a vörös és fekete szín mitikus égtájakra - keletre és nyugatra - utalt.

A kőkörbe betaláló labda - mai szavunkkal: a "maja gól" - a téli napforduló idején a vágaton átsütő napot szimbolizálta.

 

A gyeplabda

A gyeplabda (népszerű nevén hoki)  vagy „bot-labda”  csapatban játszott ütős labdajáték. A különböző vonalakkal határolt egyenes (többnyire műfüves) talajú pályán két, 11 játékosból álló csapat mérkőzik egymással. Minden játékos fából készült ütővel játszik.

A játék célja, hogy a csapat minél többször az ellenfél kapujába üsse a labdát, illetve megakadályozza a másik csapatot a labda megszerzésében és a gól elérésében. A kapusok védőöltözetéről külön szabály rendelkezik.

A „bot-labda” az indiánok ősi népi szórakozásai között is akadt ilyen jellegű játék. Erre bizonyítékok is vannak.

 

Birkózás

A játékokon az egyik legnépszerűbb sportág a bennszülött stílusban megrendezett birkózás, ahol mivel nincs a küzdelemnek bírója, a harc végét vagy az jelenti, ha az egyik ellenfél kopogással jelzi, hogy feladja a harcot, vagy az egyik küzdő fél a levegőbe emeli a másikat.

 

Farönkfutás

A "farönkfutás" , amikor az indulóknak 90 kilós fatörzsekkel a vállukon kell bizonyos távolságot megtenni.

 

Huka-huka

 A „huka-huka” elnevezésű foci, olyan labdajáték, ahol nyolcfős csapatok csapnak össze, és melynek lényege az, hogy a labda nem érintheti a földet.(lufival)

 

Dupla labda

Volt egy nagyszerű játékuk, a dupla labda, amelyet mi is játszunk. Két labdára emlékeztető kitömött rongyot összekötnek egy hosszabb madzaggal, bőrszíjjal. Ehhez kell még egy könyöknyi hosszúságú bot. A játék során csak ezzel lehet megérinteni a labdát, pontosabban feltekerik a pálcára. Így kell a kapuig vinni, ahol egy ügyes mozdulattal eldobják, úgy, hogy az feltekeredjen a kapura. Közben bármi belefér a játékba: egymás lökdösése, az, hogy a bottal a másik kezére ütnek stb. Ha két ellenséges törzs ezzel a játékkal akarta megpecsételni békéjét, akkor szinte biztos, hogy a játék végére újra harcban álltak egymással.

 

Cimkék: