Palatáblától a tabletig

Ne ijedj meg Kedves Olvasó, nem akarok kultúrtörténeti fejtegetésbe bocsátkozni, és isten őrizzen, hogy visszasírjam a múltat, csak a minap egy skanzenben láttam egy régi osztálytermet, és erről rengeteg dolog jutott eszembe. A legelső, ami feltűnt, hogy a látogató idős emberek, akik ülhettek ilyen régi padokban a háromlábú fekete tábla előtt, épp olyan szeretettel és mosollyal nézték a régi tárgyakat, mint a fiatalok vagy gyerekek, akik már csak könyvekből vagy filmekből ismerhették azokat. Érdeklődéssel nézték a régi olvasókönyvet, böngészték a tanrendet és a régi gyöngybetűkkel írt fogalmazásokat. Együtt érző mosollyal nyugtázták, hogy bezzeg régen elég volt a palatábla és egy olvasókönyv … és közben lelkesen fényképezett mindenki a telefonjával.

Elgondolkodtam: vajon mi lehetett ezeknek a régi iskoláknak a varázsa? Vajon jobbak-e a mai iskolák? És ha igen, akkor miben? Egyáltalán, mitől jó egy iskola? Mi a legfontosabb a négy fal között? De jó lenne, ha erről mások is leírnák a véleményüket!

Gárdonyi írta az Egri csillagokban, hogy „A vár ereje nem a falakban, hanem a védők lelkében van”. Valami hasonló lehet az iskolákkal is. Nem lehet véletlen, hogy sok leendő elsősök szülője nem iskolát, hanem tanítónőt választ.

Nagyon fontos a technika (laptop, számítógép, tablet, intelligens telefon és tábla stb.) én is szeretem és használom, de a legfontosabb mégis az emberi kapcsolatok kialakítása, mely egymás megismerésén és elfogadásán alapszik.

 

 

Cimkék: