játékok

Tíz kicsi ... folytatás

Mint már többször említettem, a szerepjátékoknak nagy pártolója vagyok. Nem akarom önmagamat ismételgetni, hogy miért is annyira jó, és hogy mi-mindent fejleszt. Maradjunk annyiban, hogy egy ismert pszichológus szerint a szerepjáték "a legjobb találmány a meleg víz óta".  Elkezdtem tíz kis zsákot készíteni, melynek mindegyike egy-egy foglalkozás tartozékait, jellemzőit rejtik. Az első 4 zsákot (boltos, orvos, rendőr, kishuszár), illetve tartalmát már bemutattam a Tíz kicsi … cikkemben. Most ezt folytatom.

Kisbékák

Ismét, egy tojástartó-társasjátékot mutatok be, melynek neve: Kisbékák a mocsárban. Tojástartóból mocsárvilágot teremtünk, ahol békák esznek, ugrálnak, vagy éppen menekülésre kényszerülnek. Játék előtt és közben kicsit beszélgessünk arról, hogy hol lakik a béka, mivel táplálkozik és mi a fő ellensége.

Az éhes bohóc

Ez nem más, mint egy célbadobó, ügyességi játék. Kisgyermeknél fontos, hogy az érdeklődését felkeltsük, illetve hogy vonzóvá tegyük azt az eszközt, amivel játszatni akarjuk. Ezért találtam ki a bohócfejet. A bohóc vidám, színes, általában szeretik az apróságok. A mi bohócunknak van egy rendkívül nagy szája, ami nem más mint a lyuk, amibe bele kell találni. Úgy is mondhatnám, hogy az „éhes bohóc” szájába falatkákat dobálunk, hogy jóllakjon.

Június, apák napja

Ezzel a kis cikkemmel vőimnek, és azoknak a fiatal apukáknak szeretnék köszönetet mondani, akik a mindennapos kemény, 10-12 órás munka mellett, nem röstellnek otthon mosogatni, vasalni, gyermeket pelenkázni és fürdetni, és még játszásra is találnak időt.

Anyák köszöntésére sok verset, műsort lehet olvasni, apák napi viszont alig van. Ezt a hiányosságot próbálom pótolni. Hamarosan kettő, kész, összeállított műsort adok közre.

Ezek a mai nyuszik ... ?!

Nagyon huncutak, nagyon tréfás kedvűek ezek a  mai nyuszik! Lám csak, most is mit találtak ki? A sok finom gyümölcs közé, egy  kukacos almát tettek. De nem ám akármilyet. Ebben az almában  egy izgő-mozgó, beszélő, kíváncsiskodó kukac lapul. Ha kedve van, kidugja a fejecskéjét, ha nem, visszabújik.

Félretéve a tréfát. Valóban egy szép, nagy gyümölcsös tálat hozott a húsvéti nyuszika.

Ünnep

Az ünnepekre szükség van, lehet nélküle élni, de minek.

Közeledik egy ünnep, a Húsvét. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó dolog ünnepelni, a mindenféle nyűgével, bajával együtt. Mert valljuk be, a készülődés sok fáradságba és sok pénzbe kerül. Főleg ha azt akarjuk, hogy környezetünk tiszta, szép, és ünnepélyes legyen. Ha azt akarjuk, hogy mi (Nagyik) se kényszerüljünk a NAGY NAPON a fáradt „házi tündér”  szerepébe.

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen – mondja Márai Sándor. Felejtsünk el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata, mert az ünnep mély és varázsos rendhagyás. (Nem szószerinti idézet)

Szóval, én már kb. egy hónapja izgatottan, testben és lélekben készülök a Húsvétra. Először is végig gondolom, hogy milyen teendőim lesznek, aztán tervet készítek: hogy mikor, mit, hol, kivel, mennyiért stb stb stb ....

A Nagy Sárkányölő

Kisunokámnak szülinapjára készültünk. Sokat gondolkodtam, mivel lepjem meg. Elég nagy a rokonság, biztos voltam benne, hogy senki nem fog megfeledkezni róla, és gyanítottam, hogy tortát, kisautót meg legot nélkülem is kap.

Mivel kisfiú, és állandóan „harcolni” akar, így adva volt a feladat, hogy lovag felszerelést készítsek. Miből is áll ez: páncéling, sisak, kard és pajzs. De ha harcolni akar, ki ellen harcoljon? Egy hadsereget mégsem csinálhatok! Egy sárkány jó ötletnek tűnik. Na nem tizenkét, vagy hétfejű (az túl sok munka), elég lesz egy háromfejű. A felszereléshez a játékot, a mesét már könnyű kitalálni. A szokásos történet: a jóságos, bátor, hős lovag (ő a kisunokám) megmenti a gyönyörű királykisasszonyt a gonosz sárkánytól (ez vagyok én). De lehet néha a sárkány segítőkész és aranyos is (mint a Süsü), aki a lovaggal együtt megvédi az ellenségtől a birodalmat. Mesét bárki, bármilyet kitalálhat, a gyerekeknek gazdag a fantáziájuk, bármivel tudnak azonosulni.

MILEVA, újrahasznosítás

MI-LE-VA, azaz, mindenből lehet valami. A környékünkön volt régebben egy ilyen nevű pályázat kisiskolásoknak, melynek az volt a célja, hogy használt, eldobásra ítélt tárgyakból, „szemetekből” kellett minél érdekesebb, ötletesebb játékot készíteni. Emlékszem mindenki gyűjtötte a dobozokat, flakonokat, kupakokat, tojástartókat stb, aztán készültek a jobbnál jobb játékok. Ujjbábu, kesztyűbábu, kisautó, bútorok, babaház, babakocsi nőnapi és anyák napi ajándékok, és még sorolhatnám. Hasonló versenyek, programok más néven (pl Zöld nap, Zöld program Öko-suli, Doboz nap, stb) más környéken is voltak, vannak. A cél azonos: természetvédelem és  újrahasznosítás, játékosan.


Uff! Uff!

Ismerős? Kedves Nagyi és Papi kortársaim! Kinek ne lennének indiános emlékei? Természetesen nem igazi indiánokra és harcokra gondolok, hanem a régi szép emlékekre. Játszottunk a szalmakazalban, bunkert, kunyhót és sátrat építettünk. Harcoltunk, meghódítottunk, elfoglaltunk. Voltunk törökök, kurucok, honfoglalók vagy indiánok. Ismertük az összes indián törzs, a nagy törzsfőnökök nevét, és az indián szokás szerinti névválasztást. Mindenkinek megvolt a reá jellemző neve. Én – sok egyéb mellett – „Lágy szellő” voltam (most már inkább Süvítő orkán lehetnék). Mi sok mindent megtanultuk a nagyobbaktól, tőlünk meg megtanulták a kisebbek. No, és egymásnak adtuk a rongyosra olvasott indián könyveket.

Oldalak

Subscribe to RSS - játékok