költőtárs

Ablakomba besütött a holdvilág

Reggel, amikor felébredtem és kinéztem az ablakon, kicsit már pirkadt. Telihold volt. Egyből eszembe jutott egy nóta: „Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág”. Nagyon szép volt, ahogy a fenyőfa mögül kikandikált. El is kezdtem dúdolgatni a dalt, amíg készülődtem, és lefényképeztem. Isten őrizz, hogy generációs problémát csináljak belőle, de átvillant az agyamon, hogy a mai fiatalok, mintha sokkal kevesebbet énekelnének, mint mi gyermek vagy fiatal korunkban. 

A mosoly hatalma

Harvey Ball, a szmájli ősatyja 1999-ben létrehozta a Mosoly Világnapját (World Smile Day). Azt szerette volna, ha ezen a napon mindenki ajándékoz egy mosolyt a másiknak, vallástól, lakóhelytől és politikai hozzáállástól függetlenül. A mosolynap dátumát minden év októberének első péntekére tűzte ki.

Első nap az iskolában

Bármennyire idős az ember, az iskolakezdésre mindenki emlékszik. Változik az idő, változik a kor, változnak a feltételek, de egy dolog biztosan nem: az izgatott várakozás. Rajtunk, felnőtteken múlik, hogy beváltjuk a reményeket vagy csalódást okozunk.

Most, hogy kisunokám elsős lett, és évnyitóra készült, rengeteg régi emlék jutott eszembe. Eszembe jutott Gárdonyi Géza Tihanyi Pistája, Móricz Zsigmond Rojtos Bandija ….

A hallás gyönyörűsége

Vannak, akik rosszul látnak, azok szemüveget hordanak, mások megőszülnek, ezért befestik a hajukat, egyeseknek kihúzták egy-két fogát, ők protézist csináltatnak. És vagyunk mi, akik rosszul hallanak, de nekünk is volna segítség. Az más kérdés, hogy míg az előzőket természetesnek tartják az emberek, sőt szemüvegből, hajfestésből még divatot is lehet csinálni, addig a hallókészülék, minthogyha tabunak vagy szégyennek számítana. Ha valaki nagyothall, titkolja és szidja a környezetét, akik úgy’ mond, halkan beszélnek vagy motyognak. 

Anya, amikor pihen

„ Isten nem lehet ott mindenhol, ezért teremtette az anyát” . Ezzel a közmondással köszöntök tisztelettel minden anyukát, nagymamát és dédit, anyák napja alkalmából. Szerencse, hogy legalább egy évben egyszer és egyben sajnálatos, hogy csak egy évben egyszer köszöntik az anyákat, azt a személyt, aki a legtöbbet adta nekünk, az életet. 

Az utolsó játszma

Nálunk a családban mindig nagy divat volt, hogy esténként társasjátékozunk. Ez odáig fejlődött, hogy néha mi magunk találtunk ki új szabályokat, vagy akár létrehoztunk egy-egy új társasjátékot. Ennek a társasjátéknak az ötlete, amiről most fogok írni, nem az én fejemből pattant ki, de én készítettem, sok-sok évvel ezelőtt. Mi, unokatestvérek, nyaranta elég sok időt töltöttünk a Balaton mellett, és ha rossz idő volt és bekényszerültünk a házba, akkor maradt az olvasás, kártyázás, társasjátékozás vagy barkácsolás. 

Ifjú titánok pennával

Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a weblapra (mesekonyvem.com), ahol tehetséges gyermekek által írt mesék, azok közt is a legjobbak, jelennek meg. Érdemes megtekinteni, vagy tanítványokat, unokákat írásra ösztökélni. A művekhez illusztrációkat is lehet készíteni, illetve feltölteni. A sok remekmű közül (bár rengeteg hasonló jó van) a terjedelem miatt csak kettőt választottam ki és adok most közre: Kecskés Anna: A szalmababa és az egérke  és Rasztovits Dóra: A pillangók festőversenye .

Oldalak

Subscribe to RSS - költőtárs