Áprilisi nyuszika

Az áprilist nagyon szeretem. Bár sokan bolondosnak, szeszélyesnek tartják, de azért mégis többet süt a nap, többet lehetet kint lenni, nyílnak a virágok, sok híres ember született … ja, és én is áprilisban születtem. Áprilisban van Szent György napja, Gyula, az esztendő 100. napja és persze a bolondok napja. Április elsején az emberek többsége azon gondolkodik, hogy tudná ismerőseit átverni, beugratni. Aztán ha sikerült, jöhet a csúfoló versike: „Április bolondja, május szamara…” Ilyenkor szokás az iskolákban furcsa ruhákba bújni, fordított napot tartani, egyes helyeken ( a Nőnap mintájára) Férfinapot ünnepelni.

Tudtátok, hogy április 18-a a Nemzetközi Műemléki Napja? Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ilyenkor számos rendezvény van világszerte, így nálunk is, amit esetleg érdemes megtekinteni.

De a leges-legjobban az áprilisban a Húsvétot szeretem. Nem akarok a történelmi múltjáról, és a vallásos eredetéről beszélni, hisz azt mindenki tudja, ha nem akkor meg megnézheti az Interneten. Inkább személyes élményeimről írnék, és erre buzdítok minden kedves Olvasómat. Visszaemlékezek kisgyerekkoromra. Nem mondom, a hajnali kelés nem nagyon tetszett, mert korán vittük a kalácsot, a sonkát és a bort a templomba megszentelni, de utána már minden vidám volt. Mise után jó alaposan bereggeliztünk (régen ez is élménynek számított), aztán anyukánk nekiállt az ünnepi ebéd főzésének, mi meg apukánkkal elmentünk sétálni. De az nem akármilyen séta volt! Ahogy apukánk mondta, megnéztük, hogy a rendetlen nyuszikák, mit hagytak el, miközben vitték a gyerekeknek a hímes tojásokat. Általában ő ment elől mi meg mögötte buzgón keresgéltünk. Jó pár év telt el, mire rájöttünk, hogy igazából ő a „rendetlen nyuszika”, és az ő zsebéből kerülnek elő a tojások. Ez felnőtt fejjel is annyira tetszett nekem is, nővéremnek is, hogy tovább örökítettük a szokást gyerekeinkre. Most meg már a kisunokám kutatja Húsvét napján a bokrok tövét, egy-egy tojás reményében. Olyan lelkesen keresgél, hogy észre sem veszi, hogy ugyanazt a tojást többször is megtalálja, mert a kosárkából mindig visszacsempészünk egyet-egyet. Az első keresgélős húsvétját két évesen érte meg. Hogy könnyebb legyen a dolga, a kertbe előre kiraktam egypár hatalmas papírmasé tojást, ami már messziről látszott. Óriási volt az öröme. A nap végére persze az összes összetörött, de kit érdekel. Jövőre a „nyuszika” majd csinál másikat. És hogy hogyan? Elmesélem. Felfújunk egy tojás alakú lufit kb 25-30 cm nagyságura és szorosan bekötjük. Vízbe lisztet teszünk, olyan legyen, mint egy híg palacsinta tészta. Újságpapírt vágunk kb 2 ujjnyi szélesre. Ezeket a papírcsíkokat belemártjuk a csirizbe, majd sorban felragasztgatjuk a lufikra. Lehet tapétaragasztóval is. Annyi csíkot kell felragasztani, hogy 2-3 rétegű legyen mindenhol. Ha azt akarjuk, hogy már díszítés előtt szebb legyen, akkor az utolsó réteg fehér WC papír legyen. Hagyjuk száradni 2-3 napot, majd jöhet a díszítés. Temperával befestjük az egészet, vagy cikk-cakkokat, vagy pöttyöket, vagy bármely más mintát festünk rá. Ennek is kell 1-2 nap száradás, aztán jöhet a Nyuszi.

Cimkék: