Bemutatkozás

2024.

Ismét frissítek egy kicsit, hisz az idő múlik, a dolgok változnak, ez persze nem azt jelent, hogy amit eddig írtam (az alábbi kettő), az nem igaz. 

Nyolc éve vagyok nyugdíjas, de még mindig lángoló szenvedéllyel élem meg napjaimat. A kihívásokat az emberekben és az írásban találom meg, az inspirációimat a természetben és a családomban, főleg az öt csodálatos unokámban. Azt hiszem, a legizgalmasabb dolog az életemben az, hogy felfedezem, mik azok a dolgok, amik valóban megmozgatnak bennem valamit. Számomra az élet egy nagy kaland, és nem kis korom ellenére, készen állok arra, hogy új dolgokat tanuljak, fejlődjek és jobbítsak. 

2022.

Meghagyva a régi bemutatkozásomat, egy újabbat biggyesztek elé, mert most másként látom, mint négy évvel ezelőtt.

Önéletrajz másként

Egy novellaíró eredményhirdetés előtt, kértek, hogy írjak magamról valamit, adjak egy, amolyan önéletrajz félét.

Elgondolkodtam. Írtam már párszor magamról, meg olvastam mások önéletrajzát is, de vajon az olvasókat mi érdekli? Az, hogy hol születtem, hol jártam általános, közép és főiskolára? Milyen beosztásom volt? Ebből talán elég annyi, hogy Balaton, Kaposvár, Bicske, napközinevelőtől igazgatóig, végül KLIK. Ezzel elárultam magamról valamit? Ettől megismertek? Nem sokkal fontosabb, hogy mit gondolok az emberekről, az életről, hogy mit szeretek és mit nem? Hogy mit jelent számomra az irodalom, a törtélem, az írás, a zene, a tánc, vagy akár az informatika és az internet? Merthogy mindegyik fontos számomra, bár más-más okból. Számitógép és internet nélkül már nem is tudnék élni, a történelemből rengeteget tanultam, tanulok, a zenét, táncot csak úgy simán élvezem.  

Na és az irodalom? Azt hiszem, az bent van a levegőben, ott van mindig, mindenhol és mindenkiben. Nap mint nap, történeteket, eseményeket hallgatunk, olvasunk, találunk ki, vagy épp írunk le. Merthogy a közhiedelemmel ellentétben, mindenki tud írni, persze nem egyformán. Valami hasonlót mondott egyszer dr. Fűzfa Balázs (irodalomtörténész, szerző, író, egyetemi tanár) is, akitől sokat tanultam.  Ő azt vallotta, hogy az írásnak négy szintje van, valamelyikbe biztos, hogy beletartozunk. Az első, amikor valaki egyszerűen ír és rosszul, a második, amikor valaki bonyolultul ír és rosszul, a harmadikban bonyolultul, de jól, és végül a negyedikben, ha valaki egyszerűen ír és jól. Ez az igazi művészi szint! Ide szeretnék eljutni.

 2018.

B. Rózsás Erzsébet (sz. Horváth Erzsébet), 63 éves vagyok. Gyermekkoromat Balatonlellén töltöttem, ami alapvetően meghatározó volt az életemben. A nyári forgatag, a nagyon különböző emberek, az idegen nyelv, a színes, hangulatos esti séták beépültek a képzeletembe, gyermekkoromat széppé és gazdaggá tették. Mint ahogy a családi háttér is.

Apámtól megtanultam fúrni, faragni, fűrészelni, kertészkedni, de még az órajavítás tudományába is bevezetett. Anyámtól  megtanultam horgolni, kötni, varrni, stoppolni, befőzni, és persze takarékosan élni, a szegénységet méltósággal viselni.

Nálunk már akkor divat volt az esti felolvasás. Míg kicsik voltunk meséket, később kalandregényeket, útleírásokat olvastak fel nekünk felváltva, még akkor is, amikor már mi is tudtunk olvasni. Az Andersen meséket, Jane Eyre és Copperfield Dávid történetét még most is az ő hangjukon hallom.

A Balatonlellei Általános Iskola után a Fonyódi Karikás Frigyes Gimnáziumba jártam, majd jöttek a főiskolás évek, végül a családalapítás. Gyorsan egymás után a gyerekek, a háztartás, a munkahely, az órákra készülés, örültem, ha késő este, hullafáradtan az ágyba zuhantam.

A Magyaregresi Általános Iskolába kerültem, fiatalon, kezdőként, majd 10 év tanítás után Magyaregresen iskolaigazgató lettem. Nagyon szép tartalmas évek voltak.

Annak ellenére, hogy imádtam tanítani, újabb 10 év után, elhagytam, pontosabban módosítottam, a pályámat és az iskolafenntartással kezdtem foglakozni, először az Önkormányzaton, majd a KLIK-ben. Innen mentem nyugdíjba.

Hanem ekkora már kirepültek a gyermekek a családi fészekből, így otthon egyre időm volt a számítógép elé ülni. Kisebb szösszeneteket, novellákat gépeltem be, csak úgy magamnak.

2008-ban megszületett az első unokám. Új élet, új csoda, új kihívások és elvárások.

Mindig szerettem tollat ragadni, de a meseírás az unokákkal együtt született. Jelenleg 10, 6, 4 és egy 2 éves unokáim vannak, így folyamatosan adódik az elvárásoknak való megfelelés. A legtöbb mesét róluk és hozzájuk írom.

Lelkesen írogattam. Felfedeztem, hogy különböző pályázatok vannak az Interneten, ahova kezdő írók küldik be munkájukat. Én is megpróbáltam. Olyan szerencsém volt, hogy mindjárt az első próbálkozás bejött. „Morzsák anya meséiből” címmel küldtem be három összefüggő novellát az „Irodalmijelen” által kiírt pályázatra, ahol harmadik lettem. Óriási volt a boldogságom, főleg, hogy ez három tiszteletpéldánnyal és 30 000 Ft jutalommal járt. Majd pár hónappal később a Caritas Egyesület által kiírt „Főszereplő emlékeim” pályázatra beküldött „Szerencsehozó bohóc” esszém első lett. Különböző mesepályázatokra beküldött meséim közül eddig megjelentek a következők: Tündéri boszorkány, Robertína a plazmarobot, A Hold barátsága, Csupaszív, Szívek karácsonya, és a Hullócsillag. Az 56-os antológiába három kis esszém is helyet kapott. Ám amire a legbüszkébb vagyok, az a „Hercegnőképző buli”. Ebben a pályázatban a nyereményünk egy teljesen saját könyv Lilla kisunokámank. Továbbá megjelentek még a Béla bá mosolya, a Kiköpött apja, az Álom és valóság és a Tízévesen novelláim.

2010 karácsonyára érdekes ajándékot kaptam, a már felnőtté cseperedett gyermekeimtől. Készítettek egy weblapot, melynek a Modernnagyi nevet adták. Azzal indítottak önálló utamra, hogy ide írhatók, rajzolhatok, leírhatom az ötleteimet, bármit felrakhatok, amit fontosnak gondolok. Készült hozzá egy statisztikai-elemző  program is, ahol mindig követhettem a weblapommal kapcsolatos történéseket. Innem tudom, hogy ma már 19 országból, illetve 216 városból, több mint 200 000 ember látogatta a Modennagyit, amit azonban 2018 áprilisában feltörtek és tönkretettek.

Ha olvasod ezt az Önéletrajzot, akkor az azt jelenti, hogy rábukkantál az új „Modernnagyira”. Hosszú tépelődés után, úgy döntöttem ismét indítok egy weblapot, kicsit másként, kicsit más tartalommal, de ugyanolyan ideával. Vagyis az én általam fontosnak tartott értékek szerint: tudás, szeretet, megbecsülés, elfogadás, kreativitás, takarékosság. Ezekkel fogsz találkozni, ha a meséimet, novelláimat olvasod, vagy egy-egy ünnepre készülve sajátkezüleg barkácsolt, filléres munkáimat nézegeted.

Örülök, hogy itt vagy, látogass meg gyakran! A véleményedre is kíváncsi vagyok, írj bátran, akkor is, ha nem tetszik valami.

Kellemes böngészést, jó szórakozást kívánok!

                                                                                                                             Bicske, 2018.