emlékezés

Ablakomba besütött a holdvilág

Reggel, amikor felébredtem és kinéztem az ablakon, kicsit már pirkadt. Telihold volt. Egyből eszembe jutott egy nóta: „Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág”. Nagyon szép volt, ahogy a fenyőfa mögül kikandikált. El is kezdtem dúdolgatni a dalt, amíg készülődtem, és lefényképeztem. Isten őrizz, hogy generációs problémát csináljak belőle, de átvillant az agyamon, hogy a mai fiatalok, mintha sokkal kevesebbet énekelnének, mint mi gyermek vagy fiatal korunkban. 

Felejthetetlen március 15-e

Tudom, voltak ennél sokkal felejthetetlenebb március 15-ék, de nekem ez a 2013. évi volt leg…, leg… , és aligha hiszem, hogy bármi is felül tudja múlni. Ünnepnek indult, de rémálom lett. Tizenhárom éves vagyok. Pestre indultunk anyával és apával ünnepelni. Anyáék régen egyetemisták voltak Pesten, és legendákat meséltek az akkori márciusi eseményekről. Koszorúzás, felvonulás, fáklyák, éneklés, szavalatok, no meg a hangulat és a lelkesedés … . Azt mondták: meglátod, óriási élmény lesz. Hát az volt. Csak nem úgy, ahogy én gondoltam. 

 

Mária néni karácsonya

November vége lehetett, hó még nem esett, de ahogy visszaemlékszem, nagyon hideg volt. Mi a faluszélen csipkebogyóra, kökényre, somra illetve galagonyára „vadásztunk”. Ott találkoztunk – nem először – Mária nénivel.
-Csókolom Marika néni! – kiáltottunk oda vidáman.
-Nem Marika, MÁRIA – szólt, nem sértődötten, inkább kedves határozottsággal.
-Mit tetszik csinálni?

Nagymama emlékszik nagymamára

„… még mindig a nagymamán szeretetébe kapaszkodom.” írja egy olvasónk, aki szintén nagymama. Az említett idézet egy díjnyertes novellájából származik. Számtalan írásából egy kis szösszenet mutatok be, mely gyermekkorát, vagy talán, a még régebbi emlékeket idézi, miközben alkalmunk adódik nekünk is elgondolkodni. Aki a szeretet, a megbecsülés és a tisztelet hangulatában akar megmártózni, az feltétlen olvassa el az alábbi novellát.


(A kép illusztráció, Smidt Andrea fotóművész képe)


A mi angyalunk

A sötétben hirtelen zajra lettem figyelmes. Pontosan tudtam, hogy minek a hangja, hisz már sokat hallottam. A zárda nagy vaskapuját nyitották, az nyikorgott ilyen kellemetlenül. De vajon ki lehet ott ilyen késő éjszaka? Megijedtem, hogy katonák jönnek megint és zsidókat fognak köztünk keresni. Odalopóztam csendesen az ablakhoz, hogy megnézzem, ki van a kerítésnél. Szerencsére csak az egyik nővér ment ki. Becsukta maga után a kaput, és még egyszer visszanézett a zárda magas falaira. Ahogy föltekintett, észrevett engem az ablakban.

Subscribe to RSS - emlékezés