írás

Anya, amikor pihen

„ Isten nem lehet ott mindenhol, ezért teremtette az anyát” . Ezzel a közmondással köszöntök tisztelettel minden anyukát, nagymamát és dédit, anyák napja alkalmából. Szerencse, hogy legalább egy évben egyszer és egyben sajnálatos, hogy csak egy évben egyszer köszöntik az anyákat, azt a személyt, aki a legtöbbet adta nekünk, az életet. 

Az utolsó játszma

Nálunk a családban mindig nagy divat volt, hogy esténként társasjátékozunk. Ez odáig fejlődött, hogy néha mi magunk találtunk ki új szabályokat, vagy akár létrehoztunk egy-egy új társasjátékot. Ennek a társasjátéknak az ötlete, amiről most fogok írni, nem az én fejemből pattant ki, de én készítettem, sok-sok évvel ezelőtt. Mi, unokatestvérek, nyaranta elég sok időt töltöttünk a Balaton mellett, és ha rossz idő volt és bekényszerültünk a házba, akkor maradt az olvasás, kártyázás, társasjátékozás vagy barkácsolás. 

Ifjú titánok pennával

Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a weblapra (mesekonyvem.com), ahol tehetséges gyermekek által írt mesék, azok közt is a legjobbak, jelennek meg. Érdemes megtekinteni, vagy tanítványokat, unokákat írásra ösztökélni. A művekhez illusztrációkat is lehet készíteni, illetve feltölteni. A sok remekmű közül (bár rengeteg hasonló jó van) a terjedelem miatt csak kettőt választottam ki és adok most közre: Kecskés Anna: A szalmababa és az egérke  és Rasztovits Dóra: A pillangók festőversenye .

Felejthetetlen március 15-e

Tudom, voltak ennél sokkal felejthetetlenebb március 15-ék, de nekem ez a 2013. évi volt leg…, leg… , és aligha hiszem, hogy bármi is felül tudja múlni. Ünnepnek indult, de rémálom lett. Tizenhárom éves vagyok. Pestre indultunk anyával és apával ünnepelni. Anyáék régen egyetemisták voltak Pesten, és legendákat meséltek az akkori márciusi eseményekről. Koszorúzás, felvonulás, fáklyák, éneklés, szavalatok, no meg a hangulat és a lelkesedés … . Azt mondták: meglátod, óriási élmény lesz. Hát az volt. Csak nem úgy, ahogy én gondoltam. 

 

Csak három év, de milyen!

Ismét eltelt egy év, így a Modernnagyi már három éves lett. Három éve írók, játszok, alkotok. No, nem nagy dolgokat, csak olyasmit, amiről úgy gondolom, hogy gyermekeink, unokáink hasznára lehet. „Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét” /Thomas Huxley/. Én ezt tűztem ki a zászlómra. És most köszönöm azoknak, akik ebben velem tartottak és betekintettek a www.modernnagyi.hu oldalra, akik elolvasták a bejegyzéseimet, ne adj’ isten kipróbálták valamelyik általam javasolt játékot vagy megfogadták a tanácsomat. Remélem, tudtam valami újat mondani vagy mutatni, és a jövőre is meglátogatjátok a Modernnagyit. Kívánok Nektek nagyon boldog, békés újesztendőt, magamnak pedig sok, lelkes olvasót! 

 

Mária néni karácsonya

November vége lehetett, hó még nem esett, de ahogy visszaemlékszem, nagyon hideg volt. Mi a faluszélen csipkebogyóra, kökényre, somra illetve galagonyára „vadásztunk”. Ott találkoztunk – nem először – Mária nénivel.
-Csókolom Marika néni! – kiáltottunk oda vidáman.
-Nem Marika, MÁRIA – szólt, nem sértődötten, inkább kedves határozottsággal.
-Mit tetszik csinálni?

Fenyőfa

Hideg tél volt. Nagyon hideg. De bennünket egyáltalán nem érdekelt. Még az sem számított, hogy nem mehettünk ki a frissen esett hóba szánkózni. Sőt, ahelyett hogy kint játszottunk volna a többi gyerekkel, nekünk segíteni kellett. A diópucolás, az rémes. 

60 éves lett a Nővérkém

Szinte biztos, hogy én vagyok az, aki legrégebb óta ismerem Horváth Hermina grafikus művészt (pontosan 58 éve), ezért köszöntöm én születésnapján, egy rövid megemlékezéssel. Nem hinném, hogy ez az írás kellene, hogy megörökítse Hermina életét és munkásságát – arról képek ezrei, kiállítások és újságcikkek gondoskodnak – e pár sort csak a szeretet és a tisztelet íratja velem.

Oldalak

Subscribe to RSS - írás