írás

Édesanyám

Nemsokára itt az anyák napja. Az ünnepre való készülődés sorát H. Kovács Erzsébet „Édesanyám” című, melegséget, szeretetet és hálát sugárzó írásának közreadásával kezdem. (A képen Homonnay Csilla által készített virágtartó, ill. fotó látható.)


Iskolatáska

Ötéves lett a kisunokám! Te jó ég, jövőre már iskolába megy! Mennyi minden kell egy kisiskolának?! Füzetek, könyvek, tolltartó mindenfélével, tornafelszerelés, vonalzó, korongok, festőkészlet … ja, és a legfontosabb:TÁSKA. Erről eszembe jut egy régi-régi, gyermekkori fogadalmam.

A tavasz lehelete

Még tél volt, de amikor kiléptem az utcára kellemes meglepetés ért. Hétágra sütött a nap, és egészen langyosan lengedezett a szél. Nagyot szippantottam a kellemes levegőből és unokámhoz fordultam:
-Érzed? Ez már a tavasz lehelete.
-Mi van?
-Mondom, érzed a tavasz leheletét?
-Éreznem kéne valamit?

Nem a ruha számít

Napok óta a postást lesem. Csomagot várunk. Semmi. Már megint semmi. Pedig már csütörtök van, és vasárnapra már kellene a ruha. Anyu azt mondta, hogy ne izguljak, ha nagypapa azt mondta, hogy már rég elküldte az anyagot, akkor biztosan el is küldte és időben itt lesz. Pedig állítólag valami nagyon szép, fehér ruhának valót küld a papi – amit még meg is kell varrni – és még egy szép fehér cipőcske is van a csomagban. Ezt venném fel vasárnap az elsőáldozáson.

Táncoló Hópihék

Tyű! A francba! De megszúrtam az ujjam! – bekapom az ujjam hirtelen fájdalmamban, de a következő pillanatban – ujjammal a számban – már mosolygok. Eszembe jut, hogyha varrás közben valaki megszúrja magát, azt szokták mondani, hogy biztosan mindenkinek tetszeni fog. Bizony az jó lenne, mert épp jelmezt készítek a kislányomnak. Remélem nagyon szép lesz, és sikere lesz vele. Bár, igazán nem is tudom, mi számít sikernek?

Istenveled 2012

„Az élet csak úgy érthető, ha visszatekintünk, de csak úgy élhető, ha előrenézünk.” Tehát visszatekintek, hogy tanuljak belőle, majd előre tekintek a jobbítás szándékával. Ez az év is eltelt munkával, szórakozással, olvasással, írással, barkácsolással és rengeteg változással. Ne ijedjetek meg, nem fogom darabonként felsorolni, csak kicsit szemezgetek a számomra legemlékezetesebb történésekből. De ami ennél is fontosabb, mindenkinek meg szeretném köszönni, aki betévedt a www.modernnagyi.hu oldalra és elolvasta a bejegyzéseimet, ne adj’ isten kipróbálta valamelyik általam javasolt játékot vagy megfogadta a tanácsomat. Őszintén remélem, nem untatok meg, és a jövőre is velem tartotok. Kívánok Nektek Boldog, Békés Új Évet!


Varga Róbert: Vissza az angyal

Mára hagyománnyá vált a kaposvári Szent Imre közösségben az adventi vásár. Idehozzák a testvérek a használaton kívüli tárgyaikat, hogy lelkes segítők azt eladva, a bevételt átadják a szeretet szolgálat tagjainak. Így teremtve meg az anyagi alapját annak az ajándékozási akciónak, melynek keretében több mint száz rászoruló kap évről évre karácsony előtt ajándékcsomagot. (a kép csak illusztráció).

Galambleves

Egyik nap sétálgattunk a városban, és feltűnően sok galambot láttunk. Persze, hogy róluk szólt csevej. Apukánk arról mesélt, hogy amikor ő kicsi volt, milyen sokszor evett galamblevest. A tyúkok, a libák, a disznók mellett, galambot is tartottak. Mivel öten voltak fiúk, néha gerlét fogtak, azzal jól fel lehette szaporítani, az egyébként nem túl sok húst tartalmazó levest.

Oldalak

Subscribe to RSS - írás